Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
A lazarlaték Fájdalmas Mária Anya-temploma Nlngpóban ton fekvő Tai-csut. Szeptember 23-án kapta meg a hithirdetőnek szükséges egyházi meghatalmazásokat és elfoglalta helyét. Első hithirdetői állomásán, a tengerparti Ningpo Jézus Szíve misszióján nyelvi tanulmányokkal készült a lelkipásztori munkára. Előtanulmányainak köszönhetően hamar megtanulta a kínai nyelvet. Fél évvel megérkezése után, 1899. április 24- én keltezett levelében azt írta: „A kínai nyelvnek hétköznapi tanulása után 1899-ben Három királyok napján próbáltam először prédikálni kínai nyelven. Most már háromszor prédikáltam nyilvánosan kínai nyelven... Szívesen prédikálnék akár folytonosan is, ha a rend mást nem követelne.” A fiatal atya Kína viharos időszakában, meg-megismétlődő lázadások közepette teljesítette hivatását. Alig kezdhetett bele a rendes hithirdetői munkába, 1899 szeptemberében már menekülnie kellett az egyik helyi lázadó-banda bosszúja elől. A hősi megpróbáltatást egy évvel később, a boxerlázadás viharaiban kellett kiállnia. A századfordulón kirobbant, s a nyolc hatalom - Németország, Japán, Olaszország, Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Oroszország és az Osztrák- Magyar Monarchia - közös büntetőexpedíciójával vérbe fojtott boxerfelkelés a külföldi behatolás ellen irányult. S a kínaiak az európai hithirdetőket a nagyhatalmak ügynökeinek tartották. Wilfinger Józsefre 1900 áprilisában, a húsvéti ünnepek után egy éjjel észrevétlenül 10 erőteljes fiatalember tört rá: pénzt követeltek tőle. Amikor ezzel nem szolgált nekik, irgalmatlanul ütni kezdték kalapáccsal és fejszékkel. Minden pillanatban várta a halálos ütést. A támadásról maga számolt be 1900. május 3-án Haimengből keltezett levelében. A Katholikus Hitterjesztés Lapjaiban közölt és Magyar Államban is átvett levélben többek között megírta: „Legalább 10 ütés érte bal karomat, 6 a fejem tetejét, egy fejszecsapás pedig halántékomat, éppen a jobb szem fölött. Hálát adok Istennek, hogy lélekjelenlétemet megtartva, egészen nyugodtan viseltem magamat. Térdre bocsátkozva imádkoztam magamért és ellenségeimért, hogy vér tanúság kegyelmére méltóvá tegyem magamat. Minden pillanatban vártam a halálos ütést. Isten azonban úgy intézte a dolgot, hogy a gyilkosokat megfélemlítse nyugodt bátorságom, valamint a halántékom sebéből bőven kiömlő vér, mely arcomról szakállamra és öltönyömre folyt; engemet már halottnak vélvén, késedelem nélkül fogtak hozzá szobám és az egész háznak alapos kirablásához. Mikor láttam, hogy velem nem törődnek, fölálltam és a halálos csapást még mindig várva, néztem ellenségeim pusztítását .’Nem bánthattak többet egy ujjal sem. Mintha vaksággal verte volna meg őket az Isten, folyvást körülöttem ugráltak, de még ruhámat sem érintették. (...) Amint a véres támadás megtörtént, híre ment Ningpóba, megtudta Sanghajban a francia konzul, majd Pekingben a francia követség és Fokién alkirálya. Alkalmilag értesítem Sanghajban az osztrák-magyar főkonzult, aki a dolgot rögtön tudatta Pekingben követségünkkel. Ügyemet az osztrák-magyar követ és a francia követség, mint a katholikus hithirdetők védője, vették kezökbe...” A boxerfelkelést Wilfinger József ugyan túlélte, de néhány magyar fiatal az életével fizetett a nagyhatalmi beavatkozásért. A Magyar Állam 1900. szeptember 24-i számában az osztrák-magyar kelet-ázsiai hajóraj parancsnokának jelentéséből megtudhatjuk, hogy a szeptember 20-i pekingi harcban részt vett az Aspern hadihajó osztrák-magyar különítménye is. Közülük meghalt Papp Lajos magyar tengerész hadapród. Á 19 éves ifjú Papp Béla ► HARANG 43
