Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
(Mint oldott ((éve magzatát annak vésztörvényszéki tárgyalásán, azt az anyanyelv számontartja. Nézzünk néhány tanúszót. Egybekelni. Ki meri használni? Holott a házasság lényegét fejezi ki. Azt, hogy a két félből, a kettétörtből, a két nem-emberből, a nőből és a férfiből Egy lesz a nászban. Hogy ez a lényege a házasságnak. Ettől misztérium, és ezért fölbonthatatlan. És a házasságtörés nem csíny, hanem visszalépés, mely az egészből, az Egy-ből romot csinál. Ki meri megtanítani gyermekeit erre a szóra? Erre a gondolatra, hogy a házasságban ne önmegvalósítani akarjanak, ne a világ közepére állni, a másikat meghódítani, elfoglalni, leigázni, hanem vele egyesülni. Jó, az állam nem, de mi igen? Mi tán nem önmegvalósítani törekszünk? Hogy személy helyett egyének legyünk, független versenyzők, győztesek, és így családunk eleve, válás nélkül is csonka legyen? Neveljük-e gyermekeinket arra, hogy majd édesanyák és édesapák lesznek? Hogy nexus és szerelem közt a különbség ég és föld lehet? A statisztika mondja, hogy gyermekeink harminc százaléka egyke. Éspedig nem a szegények, a lakástalanok egykéznek, hanem a módosabbak. Ferenczné Árkos Ilona számítása, hogy az egykéző társadalom a második nemzedékben széthull, mielőtt kiveszne. Ugyanis megszűnnek benne a rokoni kapcsolatok: senkinek se lesz bátyja, ángyikája, unokatestvére, sógora, nagynénje, akitől életmintákat leshetne, vagy gyakorlati segítséget kaphatna. A szociológiainál súlyosabb az egyke szellemi helyzete. Ő ugyanis a mostani fölvilágosult világban pontosan tudja, hogy életét nem a szeretetnek, hanem a terv véletlenének kell köszönnie. így is kezeli sok a szüleit. Némelyik azt is láthatja, hogy még csak nem is a családi vagyon átörökítése végett csinálták, hanem hogy benne a szülei élete meghosszabbodjék. Amit ők nem élvezhettek gye24 HARANG rekkorukban, azt általa kaparinthassák meg. Vagyis nem életet kapott a szüleitől, hanem éppenséggel elveszik tőle az életét: elélik előle. Ismét a nyelv: tervezett gyerek, csinált gyerek. Ez a beszédhelyzet világos élethelyzet. Az beszél így, aki azt hiszi, hogy az élet alulról jön, hogy az élet lenti dolog, öv alatti, nem pedig Isten ajándéka. Ha lenti, akkor nekünk tovább nem lehet semmi különösebb beszédünk a magyar^ családok jövőjéről, mert akkor a magyar családoknak nincsen jövőjük emberi értelemben, legföljebb biológiai és gazdasági értelemben, mint a tyúkfarmoknak. Hogy ez mennyire fenyeget, arra újabb tanúszavakat idézek: Terhesség, terhes anya, terhesgondozó, terhességmegszakítás. Vagyis a gyermek gond, csapás, teher. Igen, ami alulról jön, az mind súlyos, lefelé húz. Valamit nagyon elhibáztunk. Mondjuk és mondhatjuk-e még a másállapotot áldottnak? A születést gyermekáldásnak? A gyermeket és az életet Isten ajándékának? Ha mondanánk, úgy is kellene vele bánnunk. És abban az irányban kellene élnünk - fölfelé, ahonnan az áldás jön... Mondjuk-e a terhességmegszakítást áldásmegszakításnak? Pedig kellene, ugyanis az. Bizonyos, hogy népesedési helyzetünket semmiféle anyagi intézkedés nem javíthatja. A lefelé élő ember előtt ugyanis nincsen perspektíva, ő a jövőt csak a sírig látja, szívét Dárius kincséért sem emeli föl. Lehet, hogy vállal egy-két gyereket, de a gyereket nem vállalni kell, hanem elfogadni. Elfogadni az áldást, az élet áramába beleállni, örömmel fogadni az áldott véletleneket, az okító fiaskókat. Még a szenvedést is, ami több, gazdagabb - és ha még létezhet számunkra ez a szó: nemesebb annál, amit jövő gyanánt tervezgetünk és barkácsolgatunk, s amin a sors úgyis áttör. Metanoia barátaim: megfordulás. Ha mi nem fordulunk meg az élet felé, akkor nem fordul meg helyettünk senki. ^ndorka II , “ Mag^ A magyarországi népesedési helyzet súlyos lényei egyre inkább elterjednek a közvéleményben. Amikor egy 1988 őszi adatfelvétel során 12 felsorolt probléma közül a magyar társadalom öt legsúlyosabb problémáját kellett megjelölni, a megkérdezettek közül a legtöbben érthetően a megélhetési gondokat és a lakáshiányt említették, de több mint felerész az egészségi állapot romlását és egyharmadrész a népesség csökkenését is a legsúlyosabb problémák közé tartozóknak tekintette. A mozgalmak és pártok közül az MDF és az MSZP kifejezetten foglalkozik programjában. illetve programtervezetében a népesedési és az egészségi helyzettel, a FIDESZ kitér az egészségi helyzetre, és mind a FIDESZ, mind az SZDSZ programjában vannak javaslatok a családi pótlékra vonatkozóan. Egyetértésről azonban egyáltalán nem beszélhetünk, sőt mint immár közel 60 éve annyiszor, ma is sokszor összecsapnak a
