Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
Ovíint oídott kéve rország népesedési helyzete szenvedélyek, ha a népesedési helyzet megítéléséről és az orvoslásról van szó. Ezt talán magyarázhatjuk azzal, hogy olyan kérdésekről folyik vita, amelyek egyrészt a magyar nemzet jövőjét érintik, másrészt minden magyar állampolgárnak és családnak az életében is konkrétan felmerülnek. Ezért érdemes a Harang hasábjain is néhány alapvető tényt megismételni. A népesedési helyzet problematikus volta két összetevőből származik: a romló halandóságból és az alacsony gyermekszámból. Mindkettőnek gyökerei az 1950-es évek első feléig nyúlnak vissza. A halandósági probléma lényege, hogy a felnőttek halálozási száma az 1960-as évek közepe óta láthatóan növekszik. Ennek okai elsősorban a szívbetegségek (infarktus, agyvérzés). a tüdőrák, a májzsugorodás, valamint az öngyilkosságok és a balesetek növekvő száma. Ezen halálokoknál a romlási tendencia az ötvenes évek közepén indult meg, de azt még tíz évig elfedte a fertőzéses 6betegségek okozta halandóság javulása. A halandóságnak ez a romlása annál is inkább megdöbbentő - hasonlóan a szocialista országok egy részében mutatkozó tendenciához -, mert a fejlett országokban a halandóság folyamatosan javult. A gyemiekszám vonatkozásában a problémát röviden úgy lehet összefoglalni, hogy az 1920-as évek közepe után született női nemzedékek egyike sem hozott világra annyi gyermeket, amennyi elég lett volna saját létszámának „egyszerű reprodukciójához”. Mivel ezek a nők 1950 körül és azt követően kerültek abba az életkorba, amikor gyermekeik nagy része megszületik, a gyökereket ismét ezekben az években kell keresnünk. Az alacsony gyermekszám közvetlen oka, hogy alig akad olyan magyar család, ahol háromnál több gyermek születik, és a háromgyermekesek aránya is nagyon lecsökkent. Pedig azonnal belátható, hogy ilyen nagyobb gyermekszámú családok lennének szükségesek ahhoz, hogy a hajadonoknál és gyermekteleneknél. valamint egygyermekeseknél jelentkező „hiányt” kiegyenlítsék. Ez a hiány pedig szükségszerűen fellép, mert nem minden nő köthet házasságot (mivel több a fiatal felnőtt nő, mint az ilyen korú férfi), és mivel a gyermekszülés biológiai akadályokba ütközhet. Hozzá kell tenni: a gyermektelen és az egygyermekes házas nők aránya csökken, tehát nem a gyemiekellenesség a probléma gyökere. Ellentétben a halandóság romlásával, az alacsony gyermekszám csak az ötvenes évek második felében volt sajátos magyar jelenség, ma a fejlett országok közül csak Írországban és Lengyelországban elég magas a születésszám az egyszerű reprodukcióhoz, és a magyarországi gyeimekszámnál lényegesen alacsonyabbak is előfordulnak, például az utóbbi években az NSZK-ban és Olaszországban. Ha a jelenlegi népesedési tendenciák fennmaradnak, Magyarország népessége szükségképpen gyorsuló ütemben fog csökkenni. Ugyanezt elmondhatjuk Európa egészének népességéről is. Igen nagyfokú bevándorlás természetesen kiegyenlítheti a hazai népesség alacsony gyermekszáma okozta csökkenést. A népességszám csökkenése mellett a népesség erős elöregedése lesz a tendenciák folytatódásának következménye: a munkavállalási életkorban lévő népességre egyre több idős, nyugdíjas korú fog jutni. Ennek, egyebek közt. egyértelműen kimutatható hátrányos gazdasági következményei lesznek. Lehet-e valamit tenni e kedvezőtlen tendenciák megfordítására? Ebben a kérdésben nincs egyetértés a világ társadalomtudósai Csigó László felvétele között, többek között azért, mert a mélyebb okokat nem ismerjük pontosan. A halandóság romlását illetően viszonylag egyszerűbb a helyzet. Az említett halálokok lehetséges okai: az egészségtelen életmód (helytelen táplálkozás, nagy alkohol- és dohányfogyasztás. kevés testmozgás), a hajszolt és feszültségterhes élet. és az egészségügyi ellátás hiányosságai. Ebből adódnak az orvoslás lehetséges útjai: az egészségügy reformja, az egészséges életmódra nevelés, a munkahelyi és más emberi kapcsolatok feszültségeinek csökkentése. Ezt persze könnyebb kimondani, mint megvalósítani, mert többek között arról lenne szó, hogy egymással szemben legyünk megértőbbek, türelmesebbek, és segítsünk átmeneti nehézségekbe került embertársainknak. Nehezebb megmondani a gyermekszám ilyen alacsony szintre csökkenésének okait, és az orvoslás módjait. Azt biztosan állíthatjuk. hogy a fogamzásgátlás elterjedése, és a művi abortusz lehetősége nem az alapvető ok, csupán eszköz a kisebb kívánt gyermekszám megvalósításához. Ezért ezeknek korlátozása adminisztratív eszközökkel nem hoz tartós eredményt. (Romániában is csak átmeneti hatása volt az igen drasztikus korlátozásnak.) A művi abortuszok nagy száma vitathatatlanul súlyos probléma. Csökkenését azonban nem tiltással, hanem egészségneveléssel, a családtervezés veszélytelen módszereinek elterjesztésével lehet elősegíteni. A kívánt gycmiekszámnak fel kellene emelkednie az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szintre, vagyis a jelenleginél mintegy 10 százalékkal magasabbra. Ha az alacsony gyennekszánt lényeges oka az, hogy a fiatal házaspárok számára igen nagy anyagi terhet jelent a gyermekvállalás (ezt a családi jövedelmi vizsgálatok egyértelműen alátámasztják), akkor a gyermeknevelési költségek nagyobb fokú társadalmi átvállalása (jelenleg a családi pótlék átlaga nem éri el a létminimum összegének felét sem), tehát a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és díj emelése, az eltartott gyermekeknek a személyi jövedelemadó kivetésnél való figyelembevétele stb. előmozdíthatja a gyermekszám emelkedését. Több nyugat-európai és amerikai demográfus újabban azt feltételezi, hogy a gyermekszám csökkenésének hátterében lényeges szerepe van egy szélsőségesen individualisztikus, és ezért családellenes mentalitás elterjedésének. Ezt a magyar társadalomban eddig nem mutatták ki. De ha ennek lényeges szerepe van vagy lesz, akkor szükség van egy olyan szemléletváltozásra, amely a családnak és a közösségeknek nagyobb értéket tulajdonít, a nemzeti összetartozást és felelősségérzetet erősíti. HARANG 25
