Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
A GONDOLATKÉP A középkor alkonyának spirituális világszemlélete és életfelfogása - mely az istenkeresést vallotta legfőbb, majdnem egyetlen tartalmának - az elvont teológiai eszméket, erkölcstani tételeket, a hit tüzében izzó képzelet misztikus sejtéseit a szemléletesség formáiba sűrítette. Tartalmi érték és jelentőség nélkül nem született maradandó művészi teljesítmény e korban. Az eucharisztia titkairól elmélkedő XV. századi művészet így alkotta meg azt a két rendkívül elterjedt ábrázolási típust, mely egészen a XVIII. századig továbbélt: a Szent ostya malma és Krisztus a borsajtóban. Ezek a közismert példák híven tükrözik a késő középkori művészet konkrétizáló eljárását, mellyel a legelvontabb eszméket is megjelenítette, s a közérthetőség olyan fokára hozta, mely a mai ember szemében olykor már-már szentségtörésnek tetszik. Az esztergomi Keresztény Múzeum XV. század közepén készült oltártáblája Krisztust az Olajfák-hegyén .mába merülten ábrázolja, mögötte bárom tanítványa alszik. A jelenetet az arany háttér ragyogása ellenpontozza - s ez az aranyozás átterjed a kiemelkedő keretre is. A külső oldal egyik falán sötétszürke falú szobába nyílik betekintés, ahol támlásszéken tükröt tartó fiatal nő ül. Ruhája fűzöld, fej kendője fehér, a tükör széles kerete vörös. A szoba egyik fala csaknem teljesen hiányzik, s így szabad kitekintés esik a ház előtt álló, díszesen felkantározott, fekete paripára, a szomszédos, barna tetejű házakra, s a pincelejárat előtt fekvő boroshordókra. Egy, a képmezőn kívül lévő középpontból szeszélyes vörös fonal fut a fiatal nőhöz, az előtte álló kincsesládákhoz, valamint a kint álló paripához, a házakhoz és a boroshordókhoz. Régebbi értelmezések szerint a vörös fonal villámcsapást jelentene -mellyel napjaink szemlélője közül a számos azonosul. Az Ipolyi-gyűjtemény válogatott műtárgyainak 1930. évi műcsarnokbeli kiállítása a kis oltárszárny „Magyar mester: A hiúság (XV. század), Gondolatkép.” meghatározással szerepelt. Ebben a megjelölésben: gondolatkép, annak helyes felismerése foglaltatik, hogy a szeszélyes görbe vonalak nem akarják a lecsapó villámot jelenteni, hanem eszmei összefüggések kifejezői. Tartalmi, Osztrák festő, XV. század: A szórakozottan imádkozó embernek rossz utakon tévelygő gondolatai 30 HARANG
