Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-11-01 / 24. szám

A kurzus hivatalos ideológiájában a „keresztény” jelentése több volt, mint egyszerűen a vallásosság ápolása, társadalmilag, politikailag az egyház támogatása. Magába sűrített egy sor világnézeti elemet (materializmus- és ateizmusellenességet, s harcot a marxizmus ellen), ugyanakkor erre épülve egy sor politikai nézetet, így munkásmozgalom-ellenességet, s hol erősebben, hol gyengébben az antiszemitizmust.

Természetesen az aktív templomba járás vagy gyászhoz kötődés korántsem jelentette a rezsim ideológiájának elfogadását, nem is szólva arról, hogy az éledő fasizmus időszakában ez a kettő még inkább kettévált.

A „keresztény világnézet” a kurzusideológiában összefonódott a köznapi tudat síkján más, nem szükségszerűen idekapcsolódó eszmeáramlatokkal vagy azok töredékeivel, így 1919 után a nemzet kérdéssel.

A nacionalizmus, a sovinizmus és revizionizmus okát Trianonban, a nemzeti sérelmekben, a tömegek megsértett hazafias érzésének és elkeseredésének kihasználásában találjuk meg (Gergely Jenő szerint).

Gondoljunk bele: az 1920-ban aláírt békeszerződések gyökeresen új helyzetet teremtettek Közép-Kelet-Európában, s a magyar nemzeti fejlődés számára. A békerendszer besorolása ellen az egyetlen kifogástalannak látszó érvrendszer a történeti érvelés volt, a valós történeti együttélés, a történetileg kialakult közös kultúra, közös történeti hősök, a vállvetve együtt harcolás történeti mitizálása.

A múlthoz fordulás egy dicsőbbnek látszó, a „magyarság nagyságáról tanúskodó” időszak idézését jelentette. A magyar történelem idézése jobban politikum lett, mint korábban bármikor.

A nemzeti érzés alkotóelemei - melyek a korszak dalkultúrájáról, színházi műfajain keresztül a köznapi gondolkodás legalsóbb szféráiig különbözőképpen nyilatkozhattak meg külön-külön természetesen még nem sugallták a nemzeti problematika besorolódását a rezsim ideológiai rendszerébe.

Szó sincs tehát arról, hogy a felkokárdázott tüzes nemzeti ünnepek, s a hozzájuk tapasztott „Nem, nem soha” hangulatú szavalatok, a katolikus egyház szent királyainak vagy a protestánsok kurucos-tárogatós hagyománykultusza még önmagában a Horthy-rendszer ideológiai céljainak követését vagy tudatos vállalását jelentette volna, mindössze arról van szó, hogy mindezek együttesen bármikor aktivizálható gondolati alapanyagot képezhettek a társadalom közgondolkodásában s az uralkodó osztályok felhasználták a keresztény nemzeti mozgalmakat, s az egyházakat is uralmuk megszilárdítására.

A katolikus szerzők katolikus reneszánsznak, katolikus megújhodásnak nevezik a századfordulótól 1945-ig terjedő időszakot, és joggal. „Megélénkült a hitélet, elmélyült a tömegek vallásossága is. Annyi templom soha nem épült, annyi egyesület, szervezet, intézmény, újság és folyóirat sem indult, mint ekkor. Külön figyelemre méltó az ifjúság közötti valláserkölcsi mozgalmak tömegméretűvé válása. A vallás és hit iránti igény és annak intenzitása termelte ki a katolikus egyházon belül a szerzetesi intézmény valódi reneszánszát. A Horthy-korszak végére annyi férfi szerzetes élt Magyarországon, mint korábban a történelmi ország területén. Az apácarendek létszáma pedig egyenesen megduplázódott. Új férfi és női rendek telepedtek meg vagy alakultak hazánkban. A szerzetesi intézmények behálózták az egész társadalmat. Az oktatás-nevelés tóriumaitól a betegápoláson és a szociális gondozáson át a kultúra, a sajtó és az egyesületi élet színteréig.

Az ellenforradalmi rendszer ideológiájának kialakításában a különböző állami szervek, politikai pártok ►

íemzeti rend

dolkodására és szemléletére erősen hatott az autokratikus elemekkel átszőtt, de alapjában véve konzervatívliberális Tisza István-i kormányzási módszer. A korszak elejének főszereplői amolyan nemzeti újjászületést hirdettek, amelyben a régi társadalom, lehántva az előző korszak sok terhesnek vélt tartozékát, úgy „újul meg”, hogy a nemzeti és keresztény köntösben a tekintélyi gondolkodás, az előjogokkal rendelkező és azokkal nem rendelkező rétegek szigorú elkülönítése, a vagyoni egyenlőtlenség, a társadalmi mozdulatlanság és a felülről adagolt demokrácia rendszere erősödik meg. Ezzel ez a rendszer elutasított magától minden közösséget az 1918 előtti liberális-konzervatív rendszerrel és következésképpen a háború előtti, alatti és utáni eseményekkel. Az azokért való felelősséget az 1918— 19-es fordulat szereplőire hárította és önmaga nem mint valaminek a továbbvivője, hanem valami újnak az elkezdője jelentkezett. Az önmagáról rajzolt kép és a kormányzati koncepció hamarosan ellentétbe került a valósággal, mert a „nemzeti újjászületés” mégiscsak a régi folytatásának bizonyult, csakhogy nem a Monarchia erényeit és vívmányait Vette át és őrizte meg, hanem hibáit és vétkeit, tehát a rendi gondolkodást, a rang- és címkórságot, a társadalmi egyenlőtlenséget és a szociális bajok iránti érzéketlenséget. Ezt restaurálta. A Monarchiában még többé-kevésbé érvényesülő demokratikus elveket és módszereket pedig a „megújulás” jegyében messzemenően visszaszorította.

Magyarország megszűnt európai hatalom lenni és régi közép-európai szerepe is erősen elhalványodott, az ellenforradalmi rezsim mégis úgy tett, mintha mi sem változott volna, a lakosságban az-t az illúziót táplálta, hogy a csonka ország megmaradt rendező és irányító tényezőnek a középdélkelet-európai térségben. A szomszédos államokról meg nehezen tudta elképzelni, hogy a magyarok gyámkodása nélkül is megállnak a maguk lábán, és vezetőik képesek a népek érdekeinek megfelelő belső berendezkedést teremteni. A propaganda olyan látszatokat iparkodott kelteni, mintha az önrendelkezéshez jutott és testvéreikkel egyesülő hajdani kisebbségek a régi Magyarország után vágyakoznának és a Kárpát-medencéről mint ideális területi egységről ugyanúgy vélekednének, mint a magyarok, csak magyarellenes vezetőik és a valós helyzetet nem ismerő nyugati körök ragaszkodnak a Trianonban meghúzott határokhoz.

BORBÁNDI GYULA (Részlet a szerző A Horthy-rendszer anatómiája című írásából, mely a müncheni Új Látóhatár című folyóirat 1981. 2. számában látott napvilágot először, és bekerült a folyóiratot bemutató válogatásba is - ez az elmúlt évben jelent meg Budapesten, a Püski Kiadó gondozásában.)

HARANG 21