Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 1. szám

Charon Cadiígán részt a nemzedékek érintkezését, a társadalmi szolidaritást szolgá­landó, másrészt a karitász, a sze­retetszolgálat jegyében. A társa­dalmi munkások, a jótékony egyesületek, emberbarát csopor­tosulások tagjai mind érzelmileg, mind anyagilag kiegészítik a hi­vatalos gondoskodást. Az egyhá­zak öregotthonokat, klubokat tar­tanak fönn, szeretetcsomagokat osztanak. Tapintatosan adakoz­nak, nem aláznak meg. Az öregek önérzetére ugyanis vigyázni kell. Ez már akkor is kitetszett, amikor a nyugdíjakat a paternalista állam adományként prezentálta. Tilta­koztak, ők megdolgoztak érte. A mostani inflációban azonban be­lépett a segély. A nyugdíj vásár­lóértékének a megőrzése helyett. Ezzel visszamenőleg devalválták egy dolgos élet eredményeit. Csak úgy mint a közvélemény, amely összemosásaival, általáno­sításaival utólag hiábavalónak ítél minden tehetséget és igyekezetei, amelyet az elmúlt négy évtized­ben munkába fektettek. A mi öre­geinknek bizony rossz a lelkiál­lapota. Nekik nem adatott meg az újrakezdés. Elvették tőlük a múlt megannyi élményét, amelyből vigaszt meríthettek volna. Nem egyedül a volt közéleti vezető embereket minősítették bűnbak­nak, hanem a pártállam gyanútlan alkalmazottait is, hacsak nem tud­ják igazolni mártíromságukat. Mindaz, ami a múltban készült, épült - úgymond - felesleges, sőt káros volt. A minőségi munka se­­lejtté, a lelkésedés ostobasággá törpült. Tehát egy újabb elkülöní­tési tendencia érvényesül. Néhol a szülők kitagadása után a meg­tagadása észlelhető. Ezzel az el­különítéssel, kiátkozással szem­ben az egyházak befogadnak. Vi­gasztalást nyújtanak, lecsillapít­ják a lelkek háborgását, békes­séget teremtenek. Ez talán a kari­­tásznál, a puszta jótékonykodás­nál is többet ér. És ahol a lelki­­pásztorok tehetik, az öregek gye­rekeihez oda fordulnak: ne ítél­kezzenek atyjuk és anyjuk felett. Mintegy figyelmeztetik a társa­dalmat, hogy most. amikor kitel­jesednek az állampolgári jogok, inkább a gyermeki kötelességeket kell feleleveníteni. Nem a tör­vény, hanem az erkölcs nevében. Ideje visszafogadni az öregeket a családba. Ajánlatos arra is ügyelni, hogy megőrizzék csalá­don kívüli, élő és működő közös­ségeiket, nehogy a súlyos gazda­sági helyzetre hivatkozva meg­szüntessék klubjaikat, köreiket. S bármily szegény az ország, alakuló demokráciánk úgy tetszik alkalmas arra, hogy felzárkóz­zunk e kérdésben mutatkozó nemzetközi fejleményekhez. Ide tartozik az öregek hatékony ér­dekvédelme is. A jóléti társadal­mak már eltértek arról, hogy életkoruktól, egészségi állapotuk­tól, műveltségüktől eltekintve passzív, gyámolításra szoruló em­bereket lássanak csupán idős ál­lampolgáraikban. Eddig anyagi biztonságot, elfoglaltságot adtak nekik, de nem szüntették meg gettó létüket, most napirenden van visszaillesztésük a társada­lomba. Ráeszméltek arra, hogy a modernizálás egyik következmé­nyeként apad a termékenység, ke­vés gyerek jön a világra és az idő­sek mind nagyobb hányadát al­kotják a népességnek. Amikor viszonylag fiatalon nyugalomba vonulnak, még vannak szellemi és fizikai tartalékaik, amelyek a társadalom számára hasznosítha­tók. Az öregek érdekképviseleti szervezetei is ezt hangoztatják. Keresik az idősek állapotának megfelelő fizetett munkát, és a közélet kapuit is kitárják előttük. Némely helyen megalakultak az öregek pártjai. Parlamenti részvé­telre törekednek, kérlelés helyett követelnek. Ez rádöbbentette a többi pártot, hogy a választók te­temes részét is az öregek adják. Feleletül az új pártalakításra ők is létrehozták, illetőleg feltámasz­tották az öregekkel foglalkozó bizottságokat; kidolgozták sze­niorprogramjukat. Magyaror­szágon is szóba került az öregek pártjának a megszervezése, de aligha lehet elodázni az ínség enyhítését fellépéséig. A szomszédos Ausztriában jö­vőre felemelik a nyugdíjak évi két százalékos növekményét há­rom százalékosra. Franz Vra­nitzky kancellár szerint: „a kon­junktúrából az idős állampolgáro­kat is részeltetni kell”. A mi öregeink egyelőre csak a válságból veszik ki részüket. KOVÁCS JUDIT PUER NATUS IN BETLEHEM Barokk karácsonyi zene Eszterházy, Corrette, Manfredini, Buxtehude, della Casa, Böhm művei. Zádori Mária (szoprán) Spányi Miklós (orgona, csembaló) Mandel Róbert (tekerőlant) Meszlényi Attila (duda) Szabó István (lant) Szombathelyi Énekegyüttes Capella Savaria (korhű hangszeren) Vezényel: Németh Pál Latin és német nyelven SLPD, MK, HCD 12997 GALGAMÁCSAI KARÁCSONY Karácsonyi és újévi népszokások, népdalok, mondókék, népi játékok Vankóné Dudás Juli Galgamácsai Röpülj Páva Kör Vezető: Vankóné Dudás Juli, Takácsné Vankó Etelka SLPX 18086 HMGAIOIQN BACH: KARÁCSONYI ORATÓRIUM Gundula Janowitz (szoprán) • Christa Ludwig (alt) Fritz Wunderlich (tenor) • Franz Crass (basszus) Müncheni Bach-Kórus • Müncheni Bach-Zenekar Vezényel: Karl Richter Német nyelven DG felvétel SLPXL12814-16 KARÁCSONYI BAROKK ÚJÉVI KONCERT - BECS. 1981 ORGONAZENE MAGYAR GREGORIÁNUM 1. Buxtehude, Bach, Scheidt, ifj. Johann Strauss Krebs művei Déli rózsák, Terefere-polka, Tavaszi hangok, Könnyű szívvel A karácsonyi ünnepkör dallamai Spányi Miklós, Karasszon Dezső, Josef és ifj. Johann Strauss Schola Hungarica Ella István Pizzicato-polka stb. Vezényel: Szendrei Janka, a szombathelyi Kálvária templom Dobszay László Eule orgonáján Bécsi Filharmonikusok Vezényel: Lórin Maazel SLPX, MK, HCD 11477 SLPD, MK, HCD 12883 DG felvétel • SLPD, MKL 12763 24 HARANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom