Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Családi nevelés az Evangélikus A középiskolai diákok 30-40 százaléka nagyon nehéz helyzetben van, mert úgynevezett válási árva. Ez azt jelenti, hogy a családi élet megszilárdítása társadalmunk egyik kulcskérdése. A felvételi beszélgetések során minden diáktól megkérdeztük, mi volt az, ami őt iskolánkba hozta. Két válasz majdnem mindegyikőjüknél megjelent: az egyik az iskola magas tanulmányi színvonala és követelményrendszere, a másik tényező, ami a diákokat idevonzotta, az iskola erkölcsi rendje, az egységes értékrend. Ez is mutatja, hogy a mai ifjúságban- elsősorban az értelmiségben - rendkívül nagy az igény a valós szellemi értékek iránt. Erre vall az is, hogy vállalják a hittanórákat, hogy az egyes osztályokban spontán jönnek létre bibliakörök, hogy a hétfő reggeli áhítaton az ifjúságnak nagy része önként részt vesz. Az iskola tanári karának egyik fontos feladata, hogy az egységes, humanista, keresztényi értékrendet képviselje saját életében, és ezt prezentálja a tanulók felé is. A családi életre nevelésnek két alapvető területe van: szerepel - ez a direkt mód- az osztályfőnöki órák témái között, másrészt az egyes tantárgyak tárgyalása indirekten szolgálja a családi életre való felkészítést. A keresztyén élet egyik alaptörvénye a tízparancsolat. Valamikor ezt mindenki kicsi korban megtanulta, memorizálta, így az élet bármely helyzetében az egyes eligazítások azonnal megjelentek. A mai ifjúság egy részénél ez a belső automatizmus hiányzik. Éppen ezért fontos feladat ezt pótolni. (Sajnos száz százalékosan nem lehet, mert minden életkornak megvan a maga sajátossága, és a különböző életkorban tanultak másként épülnek be az ember tudatába.) Reméljük, hogy azok, akik önként jöttek egyházi iskolába, utólag ezt az emberi magatartást tudatosan kialakítják. Komoly problémát jelent a tömegkommunikáció és a szórakoztatóipar hatása. Egy példát említve: Czeizcl Endre nemrég vetített tv-sorozata alapvetően abból a téves álláspontból indult ki, hogy az ifjúságot a szexuális élet rejtelmeire kell megtanítani. így összekeveredik a szerelem és a szex. Igyekszünk diákjainknak bemutatni, hogy a szerelem szent és hallatlanul fontos emberi dolog, de itt a két nem egymás iránti tisztelete, az egymásért való aggódás, az egymásnak való segíteni vágyás, a másik fél megértése a döntő, és a szex csak egy szellemileg kiegyensúlyozott, mérlegelt helyzetben és lehetőleg házasságon belül indokolt. Ezt megértetni nem könnyű feladat, de reméljük, hogy az ifjúság, amelyik önként jött ebbe az iskolába, és vállalta az iskola egyházi jellegét, ezt előbb-utóbb meg fogja érteni, és a saját életében is a magasrendű szerelem megvalósítására fog törekedni. Következő probléma a gyermekáldás kérdése. Már a tanévnyitó beszédben is utaltam arra, hogy a sokgyerekes családmodell a kívánatos. Ahol a tárgyi és biológiai feltételek megvannak, ott ennek a megvalósítására kell törekedni. Sajnos, ma elég gyakran lehet találkozni azzal a felfogással, hogy a gyermekei a „magam örömére” vállalom, s ezért egy gyerek is elegendő. így lesz egyre gyakoribb az egy gyermeket vállaló család. Ezzel szemben szociológiai tény, hogy a teljes család három gyermeknél kezdődik. Ebben az esetben gyakorolhatják a gyermekek a 2:1 arányban kialakuló frontot. A többgyermekes családban a második és harmadik gyermek nevelése egyre könnyebb, hiszen a kicsi tanul az idősebb testvértől, sőt könnyebben tanul tőle, mint szüleitől. A gyerekek azt is megtanulják, hogy minden lépésüknél eleve tekintettel kell lenni a többi testvérre. Nemes versengés is kialakulhat közöttük a szülők „kegyeiért”. És a bölcs szülők mindezekből a tényezőkből jól kiformálhatják azt a szociális lényt, aki a későbbiek során megszokja, hogy bármit tesz, először arra kell gondolnia: tettével nem árt-e másoknak. így egy sokgyermekes család valós társadalmi egységgé alakul, ahol a gyermekek felelősséget éreznek egymás iránt, a szüleik iránt, és azt is természetesnek érzik, hogy egyéni érvényesülésük a közösségen belül valósuljon meg. Milyen gyakorlati eszközök állnak rendelkezésünkre munkánkban? Az egyik leghatékonyabb módszer a tanulók öntevékenységre való szoktatása. Az ifjúsági egyesületeinkben diákjaink megtanulhatják a társadalmi élet alapvető tonnáit: a segítő egyesületben pénzt gyűjtenek elesett embertársaik részére. Az Arany János Önképző Körben megtanulják az irodalmi értékek becsülését, és fölébred bennük a vágy, hogy mint szülők, ezeket az értékeket továbbadhatják gyermekeiknek. Ugyanez a helyzet a képzőművészeti alkotások megismerésére szolgáló egyesületben. Egyúttal ezek a körök - mivel számos felelős tisztségviselőjük van - a családi életben alapvető felelősségérzetet is alakítják bennük. A családi élet szempontjából nem közömbös a nemzeti öntudat kérdése sem. Az erre való nevelés is egyrészt direkt módon (irodalom- és történelemóra), másrészt indirekt módon (mindennapi élet jelenségei útján) történik. Munkánk eredményessége még nem mérhető le, a pedagógia vetése lassan érik, de meggyőződésünk, hogy az egyöntetűen nemes célokért, eszményekért lelkesedő tanári kar, és tanulni vágyó, értelmes ifjúság közös munkája eredményeként egy boldogabb, harmonikusabb családi élet kibontakozását segíti. DR.GYAPAY GÁBOR HARANG 19
