Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Jó, hogy soli Daróci Bárdos Tamást a nagyközönség sokoldalú muzsikusként ismeri: zenei vezető, zenekarvezető, karmester, zeneszerző, számtalan műfaj művelője. Apjától, Bárdos Lajostól bizonyára tudatosan átvette a zenei örökség egy részét, a szellemiséget. Amit viszont kevésbé tudnak róla: a család szeretetét is átvette. Hét gyermeket nevel. Az apa vallomása- Mikor házasodtak össze, és milyen elképzelésük volt arról, mekkora családot szeretnének? - kérdezem tőle négyszobás bérlakásukban. Együtt a család. A gyerekek jelenlétében beszélgetünk, ami különös hangsúlyt ad minden kérdésnek, minden válasznak.- 1966-ban házasodtunk - mondja az apa. - Amikor menyasszony-vőlegény voltunk, egy alkalommal leültünk vacsorázni és összegyűjtvén bátorságomat, megkérdeztem Katit, hány gyereket szeretne? Gondolkodott egy kicsit, és azt mondta, négyet. Érdekes, ennyit gondoltam én is. Rögtön sikerült egyezségre jutnunk. A négy után aztán jött a többi, bár izgalom mindig van az emberben, mekkora családot tud majd rendesen eltartani, bírja-e energiával, na és hány évet kapott ahhoz, hogy felnevelje őket. Aztán beépül a következő gyerek is a családba, és nélküle el se tudjuk képzelni az életet, sőt rendkívül szegénynek éreznénk magunkat, akármelyiket kiszednénk a csokorból...- Önök hányán voltak testvérek? Mi tizenegyen.- Ez adta a példát?- A mintát feltétlenül. És hát a világnézeti nevelés.- Mi volt ez pontosan?- Az emberi élet attól a pillanattól szent, ahogy elindul. Ezt édesanyám hősi módon vállalta. Minden terhességekor felhívták a figyelmét az orvosok, időben vetesse el, mert „rámehet”. így vállalt tizenhárom szülést, kockára téve az életét. Az volt az elve, hogy egy új élet még az övénél is fontosabb.- És a testvérei is átvették ezt a felfogást?- Annyira, hogy mi a harmadik helyen állunk a dobogón. Egy öcsémnek tíz gyereke van, egy húgomnak kilenc. Mi a fontos- Önök hányán voltak testvérek? - Kérdezem Kati asszonytól.- Hárman.- Mint anya, vállalta és vállalja az örömöt, az áldozatot. Ez a család belső ügye. De hogyan fogadja a külvilág a nagycsaládot?- Általában meglepődnek. vagy megriadnak az emberek, hű, de sokan vagyunk.- Irigykednek vagy sajnálkoznak?- Inkább sajnálnak, szegények, milyen borzasztó lehet nekik...- Lehet ez ellen küzdeni?- Én nem szeretek sokat beszélni. Úgy érzem, ha kimegyek az utcára, három, négy, öt, hat gyerekemmel, és látják, rendesen vagyunk öltözve, mosolygunk, sőt nevetgélünk, ha látják, az iskolában jól viselkednek, boldogok, kiegyensúlyozottak, az minden példabeszédnél többet jelent.- Hogyan teremti meg a kiegyensúlyozott állapotot?- Az első gyerekeknél vívódtam, bizonytalan voltam, mit, hogyan csináljak, mi a fontosabb, a pályámmal hogy egyeztessem össze a dolgaimat. Aztán ahogy sorban születtek, rájöttem, az a legnagyobb, hogy önmagam átadhatom, felnevelem őket becsületben, tisztességesen. Rövid bemutatkozás Cecília (22 éves, külkereskedelmi főiskolára jár, német-olasz szakos, jelenleg tolmácsol): Én nem szeretnék ekkora családot, mert szenvedélyesen szeretem a munkám, és nem tudnám magam megosztani. A társaim, a barátaim elsősorban irigyelnek. Pali (21 éves, ő most kiránduláson van, apja mutatja be): Pali tanult hegedülni, de a gimnázium után nem tudott határozni, zenei pályára lépjen-e, ezért a Műegyetemre ment. Egy év után viszont rájött, nem neki való, ezért a Kertészeti Egyetemre jelentkezett. Jelenleg ott tanul. Amatőr módon hegedül, és tagja a Budapesti Kórusnak. Miklós (18 éves, az ELTÉ-n elsőéves hallgató): Még nem tudom, alkalmas leszek-e a tanári pályára, azt hiszem, szívesebben fordítok majd. A velem egykorúak irigyelnek, a felnőttek inkább sajnálnak nagy családunk miatt. Júlia (17 éves, gimnazista): Én is a Kertészeti Egyetemre szeretnék menni. És ha családom lesz, sok gyereket szeretnék. A magány? Van egy-két osztálytársam, aki beszélt róla, de én nem tudom felfogni. Lehet, hogy mások jobb módban élnek, nekünk megvan minden szükséges, és ez elég. Zsuzsanna (13 éves, nyolcadikos): Jövőre gimnáziumba megyek. Zongorázom, és nagyon szeretek olvasni. Én vagyok a bagoly a családban, éjfélig is bújom a 20 harang
