XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1956.11.15-1957.03 Pártkiadványok az "ellenforradalom" utáni időkből
t ■ .. ............. — ......... ......................-—----"------- ”—1 1 J[ $>4- 2 A Népszabadság 1956. november 14 -i vezércikke rámutatott arra, hogy a további sztrájk elkerülhetetlenül az inflációhoz, nyomorhoz vezet, s ugyanakkor * nem segiti, hanem neheziti a politikai kibontakozást. "A sztrájkkal csak magunkat tehetjük tönkre. Ahelyett, hogy meggyorsítanánk - tovább hátráltatjuk azt a demokratikus politikai kibontakozást is, amelynek hazánkban végbe kell mennie.'* A helyzet tarthatatlansága és veszélyessége világossá vált a munkás- osztály józanabbik része előtt is. A Csepel Vas- és Fémművek Központi Munkástanácsa novemberben elitélte a Nagybudapesti Központi Munkástanács által meghirdetett 48 órás sztrájkot, A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége felhívásában figyelmeztetett arra, hogy a sztrájk csak az ellenforradalmat segiti és megakadályozza azt, hogy a jogos követelések teljesítésének alapfeltétele; a rend és a nyugalom helyreálljon. Mivel magyarázható, hogy ennek ellenére a sztrájk tovább folytatódott? Ebben a kérdésben igen sok gazdasági és politikai tényező játszott közre. Mindenekelőtt a munkásosztálynak voltak - és vannak - jogos követelései: béremelések egyes kategóriáknál, különböző bérezési aránytalanságok megszüntetése, bizonyos kedvezményes juttatások visszaállitá.sa stb., továbbá üzemi és szervezeti demokrácia kiszélesítése, amelyeknek megoldatlansága elegedetlenséget váltott ki a munká„sok között, - és amelyeket a lehetsőgekhez képest feltétlenül meg kell oldani. Azonkívül a dolgozók ebben az időben nem látták az október végén, november elején ténylegesen meglévő ellenforradalmi veszélyt és épjpen ezért nem látták a szovjet csapatok segítségének alapvető jelentőségét, létfontosságú voltát* A sztrájk elhúzódásához kétségkívül hozzájárult az is, hogy a dolgozók, bár a termelés minimális volt novemberben, - sőt egyes munkástanácsok "jóvoltából" decemberben is megkapták az októberi átlagbérüket, nem is szólva arról, hogy a közvetlenül életszükségleti cikkeket gyártó üzemek termeltek /kenyérgyárak, vágóhidak, gázgyárak stb,/ biztcsitvn a lakosság ellátását. Ebben a helyzetben az ellenforradalmi erőknek hosszú ideig sikerült szociális és politikai demagógiával a dolgozók jelentős részét megtéveszteni, elhitetni velük, hogy jogos gazdasági és politikai követelések megvalósitásának legjobb, legcélravezetőbb módja a sztrájk. Akkor pedig amikor a dolgozók megtévesztése már nem járt kellő eredménnyel, a fegyveres provokációk és terror eszközéhez nyúltak. Ismeret-s, hogy ellenforradalmi terrorista csoportok nem riadtak vissza aég egyszerű dolgozó emberek életének veszélyeztetésétől sem /csak hogy a munka felvételét megakadályozzák/. S jpind ezt a munkásosztály "érdekében"! í! Sok gyárban a munkástanácsok fegyverrel akadályozták meg a dolgozók bemenetelét a gyárba. Számos fegyveres provokáció volt a közlekedés beindulásának megakadályozására stb. i 3r - j j
