XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1956.11.15-1957.03 Pártkiadványok az "ellenforradalom" utáni időkből
uLU, í A6° « Az 1956e november-decemberi sztrájkról# A Novemberi? sőt még a decemberi ' apókban is, amikor az elleniorrada- lom katonai-,: fegyveres erői vereséget szenvedtek, az ellenforradalmi erők taktikát változtatva, passziv ellenállásra, általános sztrájkra hivták fel a dolgozó Q 5 11 1 un—■Mfltfaíwv)ír ■ ■népet. Azt állították, hogy ezzel az eszközzel közelebb lehet hozni, meg lehet gyorsítani a "nemzeti kibontakozást". Nézzük meg most közelebbről - tények alapján - kinek az érdekeit szolgálta és milyen "eredményeket" hozott a közel hat hetes és a decemberi 48 órás sztrájk. A sztrájk, pusztán gazdasági oldaláról szemlélve a dolgokat, még tőkés termelési viszonyok között is azt jelenti, hogy a munkabeszüntetés nyomán csökken a megtermelt, szétosztható értékek tömege. A sztrájk következtében csökken a nemzeti jövedelem. A tőkés termelési viszonyok között azonban, ahol a nemzeti jövedelem oroszlán részét a tőkésosztály sajátítja ki, a sztrájk a munkásosztály alapvető eszköze arra, hogy.a nemzeti jövedelem elosztását a munkásosztály a maga javára megváltoztassa. Sikeres sztrájk eset ín a sztrájk okozta veszteségeket a munkás- osztály /'részben/ a tőkés osztályra háritja át és magának jobb élet- és munkafeltételeket biztosit. Mi a helyzet a szocialista t emelési viszonyok között? Szocialista termelési viszonyok között a sztrájk minden körülmények között káros, mind a népgazdaság egésze, a társadalom szempontjából, mind a munkásosztály szempontjából, hiszen a sztrájk nyomán jelentős termelés kiesés keletkezik, csökken a nemzeti jövedelem. A nemzeti jövedelem csökkenése szükségképpen maga után vonja a beruházások csökkenését, - s ez ha nem is egyenes arányban, de jelenti az uj munkaalkalmak csökkenését, továbbá a nemzeti jövedelem elosztásra kerülő részének csökkenését, s igy nem elősegitőjévé, de gátjává válik a dolgozók életszinvonala emelésének. Ha konkrétan hazánk novemberi és decemberi viszonyait vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy a sztrájk gazdasági kihatásain túl /ezeknek részletesebb, ténybeli vizsgálatára még visszatérünk/ a sztrájknak messzemenő politikai kihatásai is voltak, amennyiben a sztrájk nagyban gátolta, hátráltatta a munkáshatalom megszilárdulását, a demokratikus kibontakozást# A párt, a munkás-párászt forradalmi kormány idejében felismerve a helyzet veszélyességét, nem egyszer hivta fel a figyelmet a sztrájk várható következményeire. Kádár János elvtárs 1956. november 12.-i beszédében pl, figyelmeztetett arra, hegy a sztrájk következtében a dolgozni kezdő gyárak jelentős nyersanyag és fűtőanyag? szén, olaj hiánnyal küzdenek, s egyetlen kivezető ut, ha mindenki munkához lát® ! omzA&c® iMvtiiÁ® I 34 liÉfciíiűií,, . íi. 1 évé: A- ■ ■ r '~á' 'ffiiiiffifflwB
