XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

H

Át kellett másznom egy sebesültön. "Szabadságharcos" volt, aki betört a pártházba, de a mieink egyből leteritették. Comblövést kapott. Elvették személjrazonossági igazolványát, bekötözték és lefektették.

/ Vele később még találkoztam./ Magamhoz véve a kötszert már indulni akartam, amikor valaki azt mondta, hogy Kállai Éva fennrekedt az I. emeleten a volt szobájában, le kellene hozni. Az első pillanatban csodálkoztam, hogy miért nem ment fel eddig senki érte? Gyerünk vissza, fel ! Az emeleten már csak jóformán hasoncsúszva tudtam beadni a kötszert Várkonyinak, mert a folyosót , a Hédervári utca sarkán lévő kollégium épületéből belőtték. Mondtam neki, hogy megyek Kállai Éváért azután jövök vissza*

Ekkor láttam Várkonyi hadnagyot utoljára. Nem sejtettem, hogy percek vannak vissza számunkra - főleg az Ö számára.

Kállai Éva nem volt a jelzett szobában. Később tudtam meg, hogy egy emelettel feljebb volt, onnan ugrott ki az udvarra, hogy ne kerüljön a csőcselék kezére.

Viszont ott találtam Guba szakaszvezetőt és Szanyi elvtársat, ezt a két nagyszerű katonát. " Mindennek vége!" - efczel fogadtak. Nyugtattam őket. Van e nálatok igazolvány? - kérdeztem. .Odaadták a Belső Karhat almi s t a igazolványukat. A szőnyeg alá dugtam és rátettem az Íróasztalt. Ekkor már lárma, kiabálás hallattszott az épület földszintjéről, megszűnt a lövöldözés.

Hallottam a közeledő, káromkodásokkal fűszerezett kiabálást. Tudtuk mindhárman, hogy ez mit jelent. A szoba - az én volt szobám - nem közvetlenül a folyosóra nyilt, előtte volt az un. admi - nisztratori szoba. Mondtam a két katonának,hogy maradjanak a belső szobában, majd én kimegyek, ha ideérnek. Én civilben vagyok, ők rendőr - ruhában. Megkísérlem menteni őket. Ha kell, azt mondom,hogy az első perctől kezdve itt voltak ebben az udvari szobában. Gondoltam, talán ők megússzák. Rájuk néztem. Arcukon nem volt a félelemnek még az árnyéka sem, inkább tanácstalanság. Egy pillanatra eszembe jutott Guba szalcaszvezeto menyasszonya, akiről néhány napja még olyan szeretettel mesélt. S akit többet soha nem láthatott.- 8. ./. ! ©KSSZAöOS LBVáU&St :