XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
! fos Hallottam az egyre közeledő lármát. A hangokból Ítéltem meg, hogy jönnek szobáról - szobára. Ezek a percek nehezek voltak. Megint Zsuzsa arcát láttam. Aztán berúgták az ajtót. Elsőnek léptem ki, ahogy megbeszéltük. Ma, másfél évtized távlatából is látom azokat az arcokat. Csavargótipus, embertelenség, vérre szomjazó tekintetek. Naivitás volt azt hinni,hogy én itt szóhoz juthatok. Nekem estek, ütöttek, rúgtak. A kisérő szavakat nem irom le. Olcsó kis karórámat azonnal leszedték a kezemről. Kivonszoltak a folyosóra,ahol sokan voltak. Mögöttem a szobában lövés dördült. A két katona közül talán már itt lelőtték az egyiket. Már soha nem tudom meg, mindkettőt megölték. A folyosón rángatva, rugdosva vonszoltak. Egyszerre borízű hang kiáltott mögöttem: " Most megdöglesz!” Valami kemény tárgyat éreztem a fejemen. Egy ösztönös fejránditás. Egy szörnyű dörrenés rázott meg. Minden hirtelen felfordult, hirtelen hányingert éreztem. Összecsuklottam. "Kisérőim" elengedtek. Valaki elkiáltotta magát, " Te marha még minket is agyonlősz !” Azután otthagytak. Valamiféle kábulatban voltam, a hangok eljutottak hozzám,de mintha távolról jönnének forogva,kavarva. Azután éreztem,högy felemelnek, kétoldaliról fogva húznak, visznek. Nem tudtam kik, nem láttam az arcokat. Minden forgott velem. Valamennyit tudtam magamról. Tudtam,hogy élek, azt is, hogy autóval visznek. Csak az a szörnyű forgás ne lenne! Zsuzsa kislányom! Hirtelen Ő nézett rám. Az 0 nevét kiáltozhattam,mert arra emlékszem,hogy az autóban valakik nyugtattak,"Zsuzsa jól van, Te is rendbejössz !M A Péterffy Sándor utcai kórházba vittek. Tele volt,mint ahogy ott mondták: "Köztársaság-téri termékkel’'. Rémlik,hogy kaptam injekciót. Az orvosok rendesek voltak. Állítólag a nőgyógyászaton feküdtünk, ott volt hely. A szomszéd szobában Kállai Éva, még tovább Mező elvtárs, majd két kiskatona egy szobában. Egyik éjjel egy ápolónő - kérésemre - amikor a többiek aludtak, áttámogatott Kállai Évához. Híreket akartam hallani, mi történt az elvtársakkal? A látvány elszomorító volt.- 9. • /•
