XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

mm f # —

SchulCXelvtárs, a borbélyunk négykézláb állt az ajtóban egy csomó lőszerrel és a parkettán csúsztatta be a tele tölténytárakat. Ekkor láttam őt utoljára, egy-két órával később már halott volt*

A pártházra nehezedő nyomás közben erősödött(a lövöldözés*, egyre sűrűbb lett. Az idő egyszerűen megállt számomra. Beszélni nem volt időnk Yárkonyival. Egy-egy odavetett szó erejéig legfeljebb.

Mikor jön segitség ? Jön e egyáltalán ? Biztunk benne.

Nem tudom miért, nagyon nyugodt voltam. Ismertem ezt a fajta nyugalmat régebbről. Amikor nagyon zűrzavaros a helyzetem, nagy a veszély, akkor nagyon nyugodt vagyok. Utána azután, - ahogy mondani szokták - kiborulok. így lesz ez most is ? Tudtam,hogy ezt végig kell csinálni. Az, hogy mi lesz a sorsom, eszembe se jutott. Igaz, időm sem volt akkor ezen gondolkodni. Kislányom arca, aki ezen a napon volt 3 hónapos fel-felvillant előttem. A jövőjét illetően nyugodt voltam.

A harc végső kimenetelét illetően valahogy nem voltak kétségeim. Az egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy a proletárhatalmat leverhetik. Hogy velem mi lesz, másodrangú kérdésnek tűnt. Itt nem rólam van szó I Ez számomra teljesen világos volt. Inkább gondolatfoszlányok voltak ezek. Együttvéve egész.súlyos gondolatok.

Egyszercsak tankok törtek be a térre. Fellélegeztünk.

Láttam amint a fák, bokrok mögül fegyveres ellenforradalmárok futkosnak, szinte pánikszerűen. Különösen az egyik tank forgolódott erőteljesen, kergette őket.

Az egész csak percekig tartott. Meglepetve láttam, hogy az előbb még fejvesztetten futkározók felmásznak a tankokra, - s azok már nem bántják őket. Megértettem, mi történt. Mondtam is Várkonyinak, hogy " ezek csak kárunkra vannak itt.”

A következő percben az egyik tank ágyúja csövét ránk irá- nyitotta. Láng, füst csapott ki belőle és fölöttünk a II. emeleten becsapódás. Ezzel a helyzet még súlyosabb lett.

Várkonyi elvtársnak közben ellőték az őgyik ujját, erősen végzett. Mondtam neki, szoritsa el, mindjárt hozok kötszert. Leszaladtam az óvóhelyre kötszerért.

£0■ 3