XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

xf

.4. S>U

helyre Dimitrov doktorhoz a Koltói Anna kórházba. Az egyik tank két sebesültet hozott és elmondták, hogy a Szabad Nép Székháza előtt egy másik szovjet tankot felrobbantottak, a legénységből két személy maradt életben, akiket behoztak. Az egyiknek a hátán rendkivül sok repeszdarab- ból származó seb volt, hogy feküdni sem tudott. Egy állványt készítettünk neki, hogy ülve a nyakát feltámasztva tudjon pihenni, úgy hogy a hátához ne érjen semmi. A másik sebesült egy altiszt volt, akinek a tény- v leges ideje azokban a napokban járt le, de az események miatt maradt Magyarországon. Ez a két sebesült szovjet katona ott volt velünk mindaddig, amit 28-án vasárnap a szovjet páncélosok elvonultak, ezek elvitték a sebesülteket és mint később Kutikov elbeszéléséből tudom, az elvonuló tankok közül mindössze az övé, tehát egy érkezett meg Mátyásföldre, a többit már a Rákóczi utón, Baross téren megtámadták és kilőtték, a legénységet meggyilkolták, közöttük a két sebesült katonát is.

Hétközben a Pártház előtt, az Agteleki utcában közlekedő autók közül sokat megállítottunk, megnézve a rakományt, hiszen akkor már nagy vöröskeresztes jelvényekkel járt sok kocsi és fegyvereket szállítottak.

Ezek közül egy néhányat feltartóztattunk, a vezetőjét elküldtük, s a kocsikat a Városi Szinház falához állítottuk.

Miután a titkárok visszajöttek Mező elvtárs vette át a "parancsnokságot" és Ő irányította a házban folyó munkákat, majd a védekezést. A hét végefelé olyan elképzelés született, hogy próbáljunk telefonon behívni, régi megbízható elvtársakat, akik segítségünkre lesznek. Ez kezdetben sikerrel járt, jónéhányan be is jöttek, ott maradtak napokig, de ez olyan problémát okozott, hogy a nagyon kevés élelmet még több részre kellett osztani, fegyvert és feladatot sem tudtunk adni nekik és ez szinte dezorganizálta az amúgy sem jó hangulatot, mig végül Mező elvtárs utasítására hazaküldtük Őket.

✓

Talán 25-én, vagy 26-én a Városi Színházból telefonált egy ember, tűzoltónak mondta magát, aki bent lakik az épületben feleségével együtt. Nincs ennivalójuk, mondta és kér, hogy segítsünk. Én beszéltem vele telefonon.

Az első pillanatban provokációnak gondoltam, de annyira könyörgött, mig megbeszéltem vele, hogy hány órákkor melyik bejáraton jöjjön ki a színházból én a Pártház oldaláról megyek eléje. Engem az egyik tank gép-