XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

puskája és 2-3 elvtárs fegyverrel fedezett. A megadott időpontban és útvonalon mind a ketten elindultunk. Nagy derültséget váltott ki, ahogy én fegyveres fedezettel mentem és egy öreg jön velem szemben ételhordóval a kezében. Ezt követően minden nap átjött és mi láttuk el őket koszttal.

Úgy emlékszem, hogy Kovács István 27-én egyedül és 28-án Gerő Ernővel együtt átjöttek a Köztársaság tétre páncélautóval, rohamsisakban. A kocsiból úgy szálltak ki, hogy az feljött a járdára a kapu elé és egyenesen az épületbe léptek. Ilyen alkalmakkor megbeszélések folytak, én ezeken a megbeszéléseken nem vettem részt.

28-a vasárnap nagyon kritikus nap volt, ekkor jelent meg a Szabad Népben a "Hajnalodik" cimü vezércikk, ami nagyon felkavarta a Pártházban lévőket. Emlékszem arra azt esetre, hogy egy néhány kiskatona megfogott, leültettek maguk mellé, elém tették az újságot és azt kérték, hogy azt mondjam meg, hogy ki a hazafi és ki az ellenforradalmár, mert a cikkből úgy érzik, hogy ők az ellenforradalmárok, akik fegyverrel bentről védik a Pártházat és azok a hazafiak, akik kivül vannak és fenyegetik. Volt olyan aki azt mondta, hogy '•maga kommunista és vezető, mi sorkatonák vagyunk, parancsra vagyunk itt, mi van tulajdonképpen, hiszen a maguk központi lapjában Írják azt,hogy a hazafiak nem mi vagyunk»# Ezen a napont mint már korábban Írtam a szovjet páncélosok elvonulása, a napi politikai események további zavarokat okoztak a tisztánlátásban, a helyzet megítélésében.

Ezekben a napokban Nemes Dezső elvtárs is odajött, a Pártházba és ott maradt velünk, az ostromot is ott élte át. 28-29-én Mező és Nemes elvtársakat végig kellett vezetnem a házban a padlástól a pincéig és kijelöltek egy "esetleges visszavonulási útvonalat". Ilyen volt pl. az, hogy a mozitermen keresztül lehetett menni egy hátsó udvarba, ahol egy emelet magasságnyi fal választott el a Rákóczi úti ház udvarától. Ide később egy létrát állítottunk, hogy az "esetleges támadásnál" itt a létrán keresztül át lehet jutni a Rákóezi úti ház udvarába, onnét valahogy ki lehet jutni az utcára.

Ez a támadás alatt nem bizonyult biztonságosnak, mert a támadók erről az oldalról is lőtték a házat és mint "visszavonulási útvonal" sem volt használható. Az útvonal kijelölése után Szatmári Miklós elvtárs kapott

j ©St J-íiű G~ V ;

. 5.