Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.176.a/3)
1950-01-21
$ Meg kell mondani azt a tapasztalatomat is amit e héten a titkároktól szereztem. 3 üzemi titkárt e héten behivattam hogy leüljek velük baróti alapon beszélgessek el velük. És hogy általában hogyan lássák a pártbizottság muntosjót és hogyan lássák azt a munkát, amit jómagam is a tilká'ria-k. felé elvégzek. , 1 ^'"ti. Elmondották, hogy a Pártbizottság nagyon sok segitsél^ifeád^ a munkájukba, viszont az én magatartásomba hibát látnak. Túlságosan keményen fogom össze a dolgokat és a titkábite.érifo tekezletek előadásaiból sokkal nagyobb időt adok a negatívumoknak, mint azoknak a pozitiv eredményeknek, amik kétségtelen az üzemekbe meg vannak. Ha végig nézzük az üzemeket, tényleg igy is van, hogy dolgoznak ós eredmények vannak. Ezt én éreztem a pártbizottságba éreztem a titkári értekezleten, hogy túlságosan a hibákra akarok rámutatni. És ennek viszont van egy másik oldala is. 1 Én^tudom, hogy bennem van egy bizonyos mértékű hirtelenség. Előfordul, hogy az elvtórsaknak korábban teszek szemrehányást mint azt előbb átgondolnám. Én ezt tudom és a hiba épp ott van, hogy keveset igyekszem ezen változtatni. 0 Ezek a hibák nálam fennálltak, de a Pártbizottságtól nem ~ kaptam egyetlen egy kritikpt sem. Kevés az a kritika a munkám . felé amit megkapok. Viszont az elvtársak részéről nem tudom mi az oka egyáltalán, vagy nagyon kevés mértékben vetődnek fel és figyelmeztetni ré. Én nekem ez a tanulság a titkári’ megbeszélésből, a Nagybudapesti pártbizottság kritikájával egy gyökeres és erről teljes fordulatot kell venni a magatartásom miatt. Ennek az oka az volt, hogy túlságosan apró kérdésekkel foglalkoztam ós épp Szovjetunió tapasztalata kell hogy megtanítson arra - és én úgy tudok a hibákon segíteni, ha a szoros kapcsolatot megtartom az üzemekben levő elvtársakkal. Azzal hogy a titkároknak a helyi példák felsorolásánál a hibákat hoztam^legtöbbször csak fel, ezzel egy erélyes falat emeltem a titkárok és a magam személye fölé. Azt mondták a titkárok, hogy a pártbizottság ás én magam is lebecsüljük a titkárok munkáját amikor csak a hibákat mondjuk el. Az elvtársaknak a figyelmeztetése volt, ami ide irányított és az 5 figyelmeztetésük is ás a véleményük is csak aláhúzta a Nagybudapesti Pártbizottság kritikájának a helyességét. Veszély fenyeget ott is, hogy sokszor azt hiszem, hogy osak ón vagyok aki a munkát eltudom látni. Én ebből a tapasztalatot a magam számára leszűrtem ós minden erővel ós minden tudásommal azon leszek, hogy ezeket kijavítsam és többé ne forduljanak elő. Az újpesti Pártbizottságról megmondták a véleményüket, hogy jól dolgoznak, preoizebben, étgondoltabbnak kell lenni, és szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a Nagybudapesti pártbizottsággal. A felelős mégis én vagyok, és igy engem terhel a felelősség mert ón voltam az is, aki majdnem elkövettem azt a hibát, hogy az országos dolgokat megakartuk előzni. Végezetül azt akarom mondani, hogy ha ón hibát követtem el ki akarom javitani, de nem mindegy, hogy milyen hibákat követek el. Hogy én vissza ne essek ahhoz az kell, hogy a pártbizottság és a politikai munkatársak is sokkal jobban birálják a munkámat, mutassák meg, hogy nem helyes és meg____________________n_______________/ m ’- 16 -i ---------------------------------------------------------------------------------*—— *—-
