Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/3)
1955-07-07
I iiimi r-ww«|,-3- j Fonyó elvtársnő , mint az egyik brigád tagja úgy látja, hogy a jelentés nem 9 I tükrözi a brigád vizsgálata nyomán feljött tapasztalatokat, többek között > azt sem, hogy a pártszervezetek részéröl általános panasz, hogy a kér. PVB csak a titkárokkal foglalkozik. Ez vetődött fel^pl. az E.K.M.-ben Klein elvtára részéről. Fonyó elvtársnő szerint a jelentés nem mutatja meg azt sem, hogy bár vannak hibák az üzemi Pb.-ok kádermunkájában is, de még nagyobb hiányosságok vannak a decentralizált alapszervezetekben a káderekkel való foglalkozás tekintetében. Nem ért egyet a jelentés azon megállapításával, hogy a hatáskörökre vonatkozóan csak a névsorok vannak meg az üzemekben, mert a Gránitban és más üzemi Pb.-nál is már az anyagok is majdnem mind teljesek. Egyetért azzal, hogy a pártiskolát végezett elvtársakkal való foglalkozás területén is van sok hiányosság, de a maga részéről tud példát arra is, amikor sok és alapos foglalkozás ellenére sem tudott eredményt elérni, pl. Koezor elvtársnál, a Gránit gyári PVB ágit.prop. felelősénél. Nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy káderszükséglet esetén az üzemi PVB a személy- 1 zeti osztályhoz szaladgál, mert legfeljebb csak arról lehet szó, hogy kikérik a személyzeti- osztály véleményét is valakiről. A brigád munkával kapcsolatban azt állapítja meg, hogy a maga részéről sokat tanult belőle és sok segítséget jelent szamára a további munkában. Kasoly elvtárs egyetért azzal, hogy sok pártiskolát végzett elvtárs nem végez "partmunkát, de ezt nem mind azért teszi, mert nem akar, hanem mert nem ■ ’gfelelően foglalkoznak velük, s bár akad olyan is aki nem akar, de ezeknek adnagy bizonyos türelmi időt és ha akkor sem hajlandók munkát vállalni, vissza fogják minősitani őket tagjelöltté. Ami a jelentéssel kapcsolatos bírálatot illeti, véleménye szerint a jelentés célja az volt, hogy a kerület káderhelyzetét mutassa be, s a brigádok munkája ehhez csak eszköz volt, bár az ő véleménye is az, hogy néhány kérdést mélyebben lehetett volna fejtegetni, pl. a funkcionáriusokkal való foglalkozás kérdését, mely téren a kér. PVB részéről is van hiba, amelyet önkritikusabban kellett volna felvetni. Itt elsősorban arról van szó, hogy nemcsak a titkárokkal, hanem a pártvezetőségek többi tagjaival is foglalkozni kell, valamint a gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusokkal, mert a párt politikájának a megvalósítása lényegében ezeknek munkáján múlik. Erre van törekvés a V.Cs. Traktorgyári PVB részéről is és elmondja, hogyan kívánják megoldani pl. az üzemben a MÖHSZ vezetőjének problémáját is. az idősebb elvtársak megbecsülése terén eredményről beszél V.Cs. Traktorgyári viszonylatban is, bár szerinte is vannak még mindig ott idős elvtársak nekik nem megfelelő munkaterületen, mint pl. Oláh Xci Szelőczei elvtárs, akiknek helyzetét a közeljövőben együttesen megbeszélik az igazgatóval és a személyzeti vezetővel. A kádernapló vezetésével és feljegyzés készítésével kapcsolatban felvetett kérdésben az az álláspontja, hogy a kettő egy, sőt szerinte a feljegyzés még többet is jelent, ezért nem lehet hiba, ha a Férfiruhagyárban nem vezetnek naplót, de feljegyzéseik vannak. Csathó elvtárs az idős elvtársak politikai képzettsége továbbfejlesztésének szükségességéről beszél, mert tapasztalata szerint sok ilyen elvtárs részé. ről. ellenállás van egyes kérdésekben nem azért, mert nem akarják a szocia-^ lizmust építeni, hanem mert politikailag nem fejlődtek. Egyébként a jelentés elkészítésével kapcsolatban a kádermunkára vonatkozó irodalom tanulmányozásának hiányát látja. Szőcs elvtárs szerint a jelentés nem eléggé tükrözi a káderhelyzettel kapcsolatos lizérriT problémákat annak ellenére, hogy a jelentés az egész kerület káderhelyzetének megvizsgálását tűzte ki célul. Véleménye szerint a jelentésben vannak olyan megállapítások, amelyek lehet, hogy megfelelnek a valóságnak, de hiba, hogy nem támassza alá azokat példával, amelyek tanulságul szolgálhatnának a kadermunka megjavítása érdekében. Elmondja továbbá, hogy saját maga sem érzett elég felelősséget a hozzá tartozó káderekkel való tervszerű foglalkozásért, s ez csak akkor jutott eszébe, ha találkozott az illető elvtársakkal, s éppen ennek a következménye, hogy káderszükséglet esetén ötletszerű a kiválogatás. A káderekkel való foglalkozás elhanyagolása tekintetében olyan módon nem ért egyet ezzel, mint ahogy Klein elvtárs esetében felvetődött, mert saját maga is meggyőződött róla, hogy foglalkozott vele Somogyi elvtársnő és Tóth elvtárs, sőt ő maga is. Azzal egyetért, hogy a káderek | 4 ’y-:- •- ______________________. ;r ; , __________ .. .......................................• ••• ,................. •............................... . ' . ... ...................______________
