Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/3)
1955-05-12
r - “i * tálában a.z újítások nem tükrözik, Hogy a legfontosabb feladat az önköltség- 1 1 csökkentés. Megjegyzi azt is, hogy a dolgozók sem minden esetben fogadják 1 --szívesen az .újítások bevezetését, főként a mechanikai üzemekben. Pl. az uj szerszámokkal való dolgozást nagy idegenkedéssel fogadják a dolgozók és ezt az álláspontot sok esetben a maradi gondolkodású műszakiak is támogatják, ezért aztán az újítások elterjesztve távolról sem kielégítő, egyébként az újítási mozgalom megtárgyalását pártalapszervezeti vezetőségeink sern tűzték napirendre, melynek következtében a pártcsoportok még kivéabbé foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Nem megfelelő a dolgozók újításaival való foglalkozás műszaki szempontból sem, - annak ellenére, hogy létrehozták a műszaki segítő brigádokat, - ami azonban nem zárná ki, hogy a dolgozó közvetlen műszaki vezetője ne segítsen a dolgozó újításának kivitelezésében. Jávor elvtárs a politikai murika hiányosságának tulajdonítja az újító mozgalomban mutatkozó visszaesést, ami ha összegszerűségben most rapg nem is je- 1 lentkezlk, de feltétlenül be fog következni, ha az ujitó mozgalom nem válik tömegmozgalommá. Veszélyes részének tartja az újításoknak az eszmei díjjal jutalmazott újításokat különösen azért, mert a műszakiak kényelemszeretetből könnyen véleményezik úgy, hogy nem kalkulálható, ez azonban nem serkenti. az újítókat, hogy harcoljanak újításuknak az egész üzemben történő bevezetéséért. Éppen ezért javasolja, hogy a legközelebbi értékelés során szerepeljen a jelentésben, hogy az újítások között mennyi kalkulált és mennyi eszmei díjazással lezárt újítás van. Az ujitó mozgalom negatív oldalának tartja, hogy igen kevés a kerületben a női ujitó. Másik problémát az újítási mozgalom irányításának hiányában látja, s szerinte az újítási feladattérvak nagyon kis része kerül megvalósításra és nem olyan jó a helyzen ezen a téren,.mint Szőcs elvtárs elmondta. Nagyon fontosnak tartja az újítási mozgalom irányítását az import anyagoknak belföldi anyagokkal való helyettesítésére, amit országos szinten is kívánatos volna felülvizsgálni, mert szívesen utasítják vissza az ilyen jellegű újításokat. A vándorzászló Férfiruhagyárnak való odaítélésével nem ért egyet, mert semmiesetre sem lehet jó rontja az üzemnek az újítás vonalán, az újítások összege az előkalkuláció alánján 8oo ezer, az utókalkuláció szerint pedig csak 2oo ezer Ft-t tesz ki. Javasolja végül, hogy valamennyi üzemi nártszervezet ellenőrizze az üzem önköltségcsökkentési tervét abból a szempontból is, hogy az újítás szerepel-e benne olyan formában, hogy az előkalkulált összegnek arra a negyedévre eső részét beépitették-e az önköltségcsökkentési tervbe, mert ez az egyik biztosítéka az újítások bevezetésének, .ősik elvtársnő a Vörös Október Férfiruhagyárból említ példákat helytelenül elfogadott újításokról, vagy el nem fogadott újításról, amelyet a gyárból eltávozott dolgozó másik üzemben nyújtott be, ahol elfogadták és utána vezették be a Férfiruhagyárbart is azt az újítást. Teleki elvtárs elsősorban a Fáfirúhagyár és az F.K.M. szervezeti felépítése között, majd "a két üzem újítási előadója között von párhuzamot és megállapítja, hogy a Férfiruhagyári újítási előadó szakmailag ós politikailag jól képzett elvtárs, ezzel szemben az F*K.M. újítási felelőséről ennek egyikét sem lehet elmondani. A vándorzászló odaítélésével kapcsolatban egyébként nem ért egyet Jávor elvtárssal, mert az általa említett adat az elmúlt évre vonatkozik, a vándorzászlót pedig az 1955 I. negyedév eredménye alapján javasolják részére. A tapasztalata az, hogy az üzemi PVB-ok egyáltalán nem foglalkoztak az újítási mozgalommal egészen az utóbbi időkög, araikor valószínűleg a kér. PVB figyelmeztetésére tűzték napirendre ezt a kérdést, az elfektetett újításokkal kapcsolatban a véleménye az, hogy a Vörös Október Férfiruhagyárban az ilyes eset főként hanyagságból fordul elő, az ".X.M.-ben pedig főként azért, mert az ottani műszakiak sem politikailag, sern szakmailag nem határozóképesek. A műszaki segítségnyújtás az újításoknál szerinte mindkét üzemben gyenge, illetve az F.K.M.-ben úgyszólván semmi, s a művezetők arra hivatkoznak, hogy egyébként is elég problémájuk van a termeléssel. A javaslata az, hogy a műszaki ankétokon a gazdasági vezetők feltétlenül foglalkozzanak az újítási mozgalom kérdésével. Jávor elvtárs javaslatát helyesnek tartja, amely az eszmei díjjal jutalmazott újítások csökkentésére irányul, de megjegyzi, hogy ezen a téren is meg kell tartani a megfelelő mértéket. Az újítások elterjesztése terén is lát komoly hiányosságokat és szerin— Q
