Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/3)
1955-05-12
r ... "it » azonban helyesnek tartana, ha, egy üzemben bevezetnek _egy üaáSkeö,_ annak bevezetésére kötelezzek a szakmabeli másik üzemet is, mert _meg ma is előfordul olyan dolog, hogy két üzemben benyújtják ugyanazt az ujitast, amiért aztán kétszeres jutalmat fizetnek ki. ■Jjjajiho, _elvtárs A KV határozatából indul ki az ujitási mozgalommal kapcsolatban ^is, amelynek szintén az önköltség csökkentését és a termelékenység emelkedését kell szolgálni. Csathó elvtárs álláspontja a nem kiértékelhető újításokkal kapcsolatban az, hogy ezeknek számát csökkenteni kell még a mozgalom időleges visszaesése árán is, mert az ujitási előadók azzal indokolják ezeknek az újításoknak az elfogadását, hogy nem akarják elvenni az ujitók kedvet. Véleménye szerint azonban az eszmei újításnak nevezett újítások között is nagyon sok olyan van, amely értékelhető, csak valamivel több időt kell rá áldozni, s ezért véleménye szerint azt kell elérni, hogy minél több ujitáSt , értékeljenek. Beszél továbbá az újítások elbírálásával kapcsolatban a hatáskör tekintetében felmerült vitákról, s e tekintetben a rendeletet is nagyon labilisnak tartja,amely nagyon sok kibúvót hagy a rendelet alól. Felhívja még a figyelmet az újítások elő és utókalkulált összege közti nagy különbségekre és a V.Cs. Traktorgyár példáját említi, ahol 1954-ben az újítások előkalkulált összege 7.5 millió, az utókalkulált összege 4 millió forint. Az 1955 I. negyedévi előkalkulált összeg 2.5 millió, az utókalkulált 1 millió é^rint, ami nem megengedhető annak ellenére, hogy a rendelet nagyon helyesen szabályozta, hogy ujitási dijat csak az utókalkulált összeg alapján lehet kifizetni. Tóth elvtárs az ujitási mozgalommal kapcsolatban felvetett problémák gyökerét abban látja, hogy pártszervezeteink még mindig nem értették meg teljes mértékben a III. kongresszus és a KV márciusi határozatának lényegét és bár minden területen folyik az agitáció az önköltség csökkentéséről és mégsem látják, hogy ennek szinte kimeríthetetlen forrása az újítások elterjesztése. A pártszervezetek nem tulajdonítanak fontosságot az ujitási mozgalom ellenőrzésének, nem foglalkoznak azokkal a káderekkel, akiket a dolgozok újításainak elbírálásával bíztak meg, nem foglalkoznak a műszakiakkal, akiknek élharcosainak kellene lenni ezen mozgalomnak, arni mind azt bizonyítja, hogy az önköltségcsökkentés lényegét nagyon kevéssé és csak egy-két területen értették meg a^pártszervezetek. ízért van az, hogy a pártszervezetek és gazdasági vezetők ketsegbeesnek, ha kisebb-nagyobb megszorításokat alkalmaznak a tervet illetően, .közben kiengedik kezükből az olyan fontos tényezőt, mint az újítások el^jrjesztese. Legfontosabbnak tartja az agitációs munka fokozását annak érdiedében, hogy a dolgozók kezdeményezőkészségét felkeltsük és egyben megmagyarázzuk, hogy egy-egy ujitás átvételével is a saját jólétét is növeli. r'rre kell nagy gondot fordítani a kér. PVL-nak, hogy a PVI'-ok és pártszervezetek szemét kinyissuk, ugyanakkor ellenőrizzük munkájukat, hogy e téren is megjavuljon a munka. lelt1inger elvtárs tapasztalata az, hogy a vállalatok agitációs munkájában nagyon kis mentekben szerepel az ujitási mozgalom érdekében kifejtett agitáció. ügyben rámutat az ujitási mozgalom állásáról szóló statisztika hibájára is, melyben az újítások számát veszik figyelembe, s nem tűnik ki belőle, hogy az ujitók személye állandóan ismétlődik, illetve ujitó csoport alakul ki, ami önmagában vove helyes, de nem helyes az, hogy ezeknek az újítóknak a köre nem szélesedik és nem bővül. i£jPA.?lvtársnő szerint az a tény, hogy kevés újítást vezetnek be üzemszerümutatja, hogy nem látják világosan üzemeinkben, hogy milyen jelentősége van ennek az önköltag csökkentesében. A politikai munka hiányosságának latja, azt is, hogy a dolgozók főként csak kereseti forrásnak tartják az újításokat. Az újítások elterjesztésével kapcsolatosan a rártcsorortokra háruló feladatokról beszél, de elmondja azt is, hogy tapasztalata szerint az újítások elterjesztéset az elbírálások határidejének gyakori be nem tárté3a is akad •lyozza. Végül helyesnek tartana megvizsgálni azt is, hogy a minisztériumok hogyan értékelik az üzemek ujitási mozgalmát, mert u Ruhagyár részéről felmerüld az a panasz, hogy a Ruhaipari Igazgatóság egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. ?
