Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1954 (HU BFL XXXV.111.a/3)
1954-10-21
- 5 - I tetni, - amire a válaszadásban utaltak is az elvtársak, - hogy főként a mü- * ' , szaki vezetőkkel foglalkozott a PVB. Az agitációs munka szervezettsege nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, de azért lényegesen növekedett a népnevelők száma és javult a felkészültsége, vagyis a népnevelők egyresze olyanokból tevődik, akiknek nagyobb politikai képzettsége és általános tudasa is van. A népnevelőértekezleteket nem a határozatnak megfelelően, de havonként megtartják, feldolgozták az alapszervek a népnevelők területi elosztását és komoly eredményeket értek el a BK—jegyzés es racionalizálás során. Mutatkozik más területen is a népnevelőmunka eredménye, amit látunk a forgácsolóban, - amely egyébként elég nehéz terület, mégis a termelés agitációjának, az önköltségcsökkentés és takarékosságra való mozgósításnak kézzelfogható^ eredménye volt, hogy 25.ooo Ft-os szerszám-megtakaritást értek el. Hasonlóan sikerült elérni eredményeket a dolgozók kezdeményezőkészségének fejlesztése terén, ^nnek konkrét megnyilvánulása, hogy a laborban kevesebb létszámmal tudták megtakarítani az előirányzott összeget. Még sok kisebb-nagyobb példát lehetne felhozni a népnevelőmunka eredményéről. Az agitációs munkában van egy törzs, amelyre lehet szamitani és lehet rájuk támaszkodni es döntő mértékben ezen elvtársak munkájának lehet betudni a felsorolt eredményeket. Ezek az eredmények rendkívül változatosak az üzem egész területén és különböző időszakokban mutatkoznak meg, de viszont nem tartósak, #amiből arra lehet következtetni, hogy az agitációs munka nem következetes és nem -állandó. Nincsenek a különböző kérdések és feladatok azonos politikai taralommal megtöltve és összekapcsolva, lüktető, kampányszerű az agitációs munka. A válaszadásokból kiderült, hogy maga az üzemi PVB nem ismeri a KV február 9.-i határozatát, amelyben rögzitve van, hogy mi a csoportos agitáció, mi a PVB feladata az agitáció konkrét vitelében. Nyerges elvtárs válaszaiból az derül ki, hogy eléggé tájékozatlan és bizonytalan válaszokat ad, egyes kérdésekre, különösen, ami az agitációs munka legdöntőbb kérdése. A jelentés pl. megállapítja, hogy a népnevelők általában nem harcosak, nem mernak bátran kiállni a kormányprogramm mellett, de ezt csupán megállapítja és utána más kérdést tárgyal, holott itt kellene keresni az E.K.M. és még több pártszervezet munkájában a hiba gyökerét, Yi beszéltem néhány aktívával és népnevelővel arról, hogy a népnevelőmunkában szemmellathato hanyatlás állott be, hogy egy sor politikai feladatot kellene megoldani és mégis miért nem harcosak a népnevelők, általánosságban miért ilyen deffenziv jellegű az agitáció? Azért, mert hiba van az egitáció legfelsőbb irányításában és tartalmában. Jelinek elvtársnő elmondta, hogy hogyan készítik elő a népnevelőértekezleteket. Legtöbbször megadnak bizonyos irányelveket rábízzák az alapszervi vezetőségi tagokra, hogy az egyeb problémákat .essék fel maguk. vz helyes is és általában az az irány, hogy önállóságot biztosítsunk az alapszerveknek, de sajnos az a tapasztalat, hogy az alapszervi vezetőségi tagok legynagyobb része nőm tud^helyesen élni ezzel az önállósággal, mert legtöbbször nem kapja meg hozzá azt a segítséget, amit kellene. Minden alapszervi vezetőségi tag arról panaszkodik, hogy nem foglalkoznak velük. Pl. Dinnyés elvtárs elmondja, hogy Stróh elvtárs mindössze háromszor beszélgetett vele, holott neki válasz kellene olyan kérdésekre, ami őt foglalkoztatja. Tele vannak az alapszervi vezetőségi tagok, tikárok kételyekkel, bizonytalansággal a párt politikáját illetően. Hogyan tud népnevelőértekezletet tartani és meggyőzni a népnevelőket az olyan vezetőségi tag, aki maga szintén nincs meggyőződve arról, amit átad. Ha nem füti át a meggyőződés a mondanivalóját, akkor nem tud mást mondani, mint üres frázisokat. Az alapszervek vezetőségi tagjai és népnevelői nem tudják mire vélni, hogy a tagság nem meri elmondani véleményét az egyes kül, vagy belpolitikai kérdésekkel kapcsolatban, amivel pedig minden egyes párttag foglalkozik, de nem kannak választ ezekre a kérdésekre. Éppen ezért a népnevelőmunka formális, nincs benne tartalom és elakad az első ellenervelesnel. Hozzájárul ehhez az is, - mint mondták az alapszervi vezetőségek, - hogy ők maguk sem foglalkoznak az alaoszervek tagságával. Egyes helyeken arról panaszkodtak, hogy nem kapnak tájékoztatást, hogy mivel menjenek ki a területre, a hibák kiinduló pontja magában az üzemi PVB munkájában van. Megállapítják az üzemben a párttagok, hogy az üzemi oártszervezdben csak egy ember dolgozik es az Jelinek elvtársnő. Hogy jól, vagy rosszul, azon lehetne vitatkozni, de mivel egyedül dolgozik, feltétlenül rosszul. Nyilvánvaló, hogy az ő munkája^ látszik meg az ottani eredményekben, de a PVB-nak nem csak egy tagja van es
