Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/2)
1955-04-15
r n > - 2 - | í leteket. Szóbél elvtárs megállapítása, az hogy a Pb. tagok igen kis mértékben vesznek reszt a Pb. feladatainak megoldásában. Szerinte a jelentés jól foglalkozik az elért eredményekkel és egyetért azzal a megállapítással, hogy a gazdasági munka nem választható el a politikai munkától és hogy a kerü1étben jobbak a gazdasági eredmények, azt elsősorban annak tudja be hogy megjavult a kerületben a politikai munka is. Helytelennek tartja azt az elképzelést, hogy egy-egy instruktor kintléte után abban az alapszervben mindjárt megjavul a munka a pártélet minden vonalon mert ehhez szerinte nem elég csak a jó instruálás, hanem az is kell, hogy az instruálás alkalmával felvetett feladatokat határozatokat az illető alapszervben végre is hajtsák. A politikai munka eredményeként példának hozza fel az április '.-i felvonulás sikerét, melynek arra kell, hogy serkentse a Pb.-ot, hogy tovább > foglalkozzunk a dolgozókkal. Javulást lát az oktatási munka vonalán is, ami szintén a politikai munka eredménye volna. Végül a megállanitása az hogy egyes Pb. tag elvtársak úgy szólnak hozzá a napirend vitájához, mintha ők maguk nem is Pb. tagok lennének hanem kívülálló valakik, akik nem ép en olyan felelősek a PVB munkájáért, mint a többi elvtárs. ^Tóth elvtárs egyetért Hegedűs elvtársnak azzal a megállapításával, hogy a PbT nem függetlenített tagjai nem ismerik a kerület üzemeit, hanem mindenki csak a saját területét, de szerinte a vita indulása nem mutat arra, hogy legalább as anyaggal foglalkoztak volna az elvtársak komolyan és alaposan. Ezzel kapcsolatban felveti a kollektiv vezetés folytán a Pb. tagokra háruló kötelesség kérdését, s megjegyzi, hogy kevés alkalommal győződött meg arról, hogy a Pb. tagok éltek volna ezzel a jogukkal, annak ellenére, hogy sok esetben hangzott el felhivás a Pb. tagok felé, hogy kapcsolódjanak be tevékenyen az apparátus munkájába, de az elvtársak még az ellenőrzés jogával sem élnek, nem hogy a határozatok aktiv végrehajtásába bekapcsolódnának. Tóth elvtars kifejti azt, hogy egyre inkább jön ő maga is arra,rá, hogy mennyire bonyolult a raarxizinus-leninizrnus, mennyire nehéz annak elsajátítása, s hogy mennyire komplikáltak a feladatok és nem talál magyarázatot arra, hogy az elvtársak hogyan tudnak eligazodni ebben, ha az ilyen egyszerű gyakorlati feladatokhoz sem tudnak hozzászólni, mint a jelen napirendi pont vitája. ... Jelinek elvtársnő egyetért a jelentésnek azzal a megállapításával, hogy a kér, PtÖ instruáló munkájának színvonala javult, s hogy fél év óta egy instruktora van az üzemnek, s Rácz elvtársnő példamutatóan végzi munkáját. Egyébként javasolja, hogy egy-egy kerületi instruktor munkamódszerének megtárgyalása alkalmával, azoknak az üzemeknek a titkárait is behívnák, amelyeket az illető elvtárs instruál, hogy a titkárok is elmondhatnák tapasztalataikat, emellett tanulnának is, mert az üzemi Pb-ok alapszervek felé történő isntruáló munkája is kívánnivalót hagy maga után. Jónak tartja azt, hogy a Pb. titkárai is kijárnak az üzemekbe, s ott egy-egy órát elbeszélgetnek az elvtársakkal, de hiányolja, hogy Gólya elvtárs keveset jár az ő üzemükbe, s szerinte helyes lenne ha Tóth elvtárs pedig más üzemet is raq^-Srnerne olyan alaposan, mint az P.K.M.-et. Megemlíti továbbá a kisebb alapszervezetekkel való foglalkozás fontosságát is. Egyetért a jelentésnek^azzal a megállapításával, hogy a fejlődést az biztosította, hogy a PVB jól kidolgozott munkaterv alapján dolgozik, de hiányolja,^ hogy ennek a munkatervnek a tárgyalásakor eltért a PVB attól a gyakorlattól, hogy az anyaghoz mellékelje, hogy milyen kérdéseket tárgyal a PVB a munkaterv ideje alatt. Azonkivül helyesnak tartaná, ha az általános vonatkozású határozatokat a Pb. tagok megkapnák, s itt utal arra, hogy a DISZ oktatással kapcsolatban hozott PVB határozatot, amit Somogyi elvtársnő megigért, még a mai napig^sem kapták meg. A Pb. tagoknak az egész kerület problémáit átfogó ismeretével kapcsolatban megjegyzi, hogy nem is ennek a hiánya a legnagyobb baj, hanem az, hogy az elvtársak a saját területükön tapasztaltakat sem vetik fel. Egyébként örömmel hallja Tóth elvtárs megállapitását saját magára vonatkozóan, hogy 6 sem eléggé ismeri még a marxizmus-1eninizmust, mert ilyen kérdésekben nem egyszer volt vitája Tóth elvtárssal és akkor az volt az érzése, hogy van Tóth elvtársban egy bizonyos fölényesség, s azt hiszi, hogy alaposan tisztában van
