Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-03-17 / üzemi
r ' irrf ' im * ’ r Igen helyesen rámutatott az alapazerv hibáira. Elmondotta, iogy a termelés teién komoly hibák vannak, szovjet-ellenes, demokrácia-ellenes és az ötéves tervet gyalázó hangok hallatszanak. A nőkkel és az ifikkel való foglalkozást elhanyagolták. A taggyűlésen 2 ifi vett részt, azok is azért, mert most kapták meg a tagjelültlcünyveiket. Hozzászólását azzal fejezte be, ho®’ nem érzik az üzemben n pártot, A Mezőkómléban a titkár elvtárs beszámolója helyileg nem volt konkretizálva. Gyenge voi.t, kritikát, önkritikát gyakorolt ugyan, de mechanikusan. Pl. "nem tudtuk megszervezni az orosz nyelvtanulást.M'ásgél hónap óta vajúdik az MNDSZ megalakulás." A termelés kérdésével is keveset foglalkozott. A referátum után nem indítottak vitát, hanem mindjárt rátért a titkár I elvtárs a bejelentésekre és elmondotta, hog 2 elvtárs traktorvezető iskolára ment, valamint azt, hogy 21.Y. elvtársat megbízták az oktatásiele4> los tennivalójával ós nagybölcsen megjegyezte, hogy a kerületi Pártbiz. döntése ez. Szedlacsek elvtárs hozzászólásában önkritikát gyakorolt és ( elmondotta, hogy mint szakszervezeti bizalmi, nagyon örült annak, hogy nem kapott meghívót az aktivar-órtekezletre, mert lególább nyugodatan te Iw^sakkozhatott. i ( Páridemokrácia. üzen a téren igen sok hiba jött a felszinre. Kiderült az, hogy a legtöbb k helyen kinevezték úgy a vezetőség, mint a pértbizalmiak és a népnevelő gárda tagjait. De ugyanakkor ezen a taggyűlésen már előterjesztették az újonnan megválasztott pártmunkások névsorét és megvitatták azokat. Az OTI taggyűlésén Lóránt elvtárs nyomdász, aki a titkári r eferátumban elhangzott kritikát nem sz Ívesen fogadta, demagóg módon visszaút?Ásította a nyomdai személyzet nevében, és kijelentette, hogy ő hiába szólal fel, mert az utosló szó a titkáré lesz, aki őt le fogja dorongolni. Javasolta, hogy a titkár válasza után mégegyszer kapjon szót. Jellemző, hogy ezt a tipikus demagóg és pártszerütlen beszédet a tagság általános tetszéssel ' 1 fogadta és igen megtapsolta. A Természettudományi egyetemen a titkári referátum után Gyenes elvtárs felvetette azt a kérdést, hogy mi jogon tartotta a beszámolót a titkár elvtársnő- a pártvezetőség nevében? O Kritika, önkritika. Az elmuit taggyűlésen a pártvezetőségek és a párttagság fokozottan irányt vett a kritikának és az önkritikának gyakorlására. Ezen a téren még igen sok a tennivalónk. Ahol £b elharapódzott az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tői megek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvesz a Párt és a tömegek egészséges kapcsolata. Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől. A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkás-? pártjának és dolgozó népének. Ez sikereink titka, de ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüti fejét a bürokrácia. Klikkek, csoportok alakulnak, állásvadészás, korrupció keletkezik, liáttérbe szorítják az ifjakat, a nőket és tompul az éberség az ellenséggel szemben. Egyszóval jelentkeznek azok a bajok, amelyekkel szemben, ha kíméletlenül fel nem vesszük a harcot, előbb, vggy utóbb, de lejtőre viszik a Pártot. Az alapszervi vezetőségek úgy üzemi, mint körzeti viszonylatban nem szívesen gyakoroltak kritikát, mert u® érzik, hogy tekintélyük rovására megy. Másik hiba pedig az, hogy az önkritikát, annak politikai jelentőségét vezetőségeink és a tagság nem ismerte fel eléggé. Esért tö.tént meg az, hogy legtöbb esetben a hibáknak az elkenését tapasztalhattuk. A kritika már egészségesebb formában nyilvánult meg a tagság részéről. Sok jó javaslat hangzott el. te .... -, .____________ --______I
