Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.97.a/4)
1950-07-28
(5) I Jegyzőkönyv, * felvétetett 195o. július-hó 28-án, a Magyar Dolgozók pártja 11.kerületi Szer vezetőnek összevon! titkári értekezletén. Előadó: Mándi Péterné elvtársnő. Király elvtárs megnyitja az értekezletet és ismerteti a napirendi pontokat: 1./ Normarendezés kérdése /előadé:Mándiné elvtársnő/ 2./ Oktatás kérdése /előadó: Székely Klára eivtársnő/ ,./ Különfélék. Felteszi a kérdést szavazásra. Az elvtársak a napirendi pontokat egyhangúlag elfogadják, Mándiné elvtársnő megtartja beszámolóját a normarendezés kérdésével kapcsolatban. A beszámolót azzal kezdit hogy bár a normarendezés kérdésé ről már nem egyszer volt szó, mégis szükséges, hogy ezt a nagy fontosságú kérdést megbeszéljük, Rákosi elvtárs is beszélt erről a kérdésről és ez bizonyitja azt, hogy a kérdés igen fontos .Szükségessé teszi az is,hogy munkánk közben állandóan uj tapasztalatok merülnek fel és hibákat is elkövetünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a normakérdés szükségességét általában a munkásosztáiv elismerte. Megértették azt, hogy a régi 'normákat ki keli cserélni újakkal,mert ez feltétlenül szükséges a szocializmus épitése szempontjából/,hiszen uj gépek beállításával, az ellenség által fellazított normák által a kérdés égetővé vált. Sokan azt mondták,hogy nem jött volna ki a rendezésekkor azt követelni kellett volna. Sok hibát követtünk el,mióta a normakérdés napirendre került. Ilyen hiba volt,hogy lebecsültük a kérdés jelentőségét, mellékes feladatnak néztük és igy is 0dtuk azt tovább az elvtársak felé. A másik hiba az, hogy az ellenség hangiára nem figyeltünk fel, illetve nem reagáltunk rá elég'erélyesen. GSak beszéltünk róluk, de nem tettünk ellenük'elég erély es intézkedéseket. A további hiba az hogy nem mozgősi tettük a teljem tagságot a kérdés kivitelére. A taggyűlésé* passzívan álltak a normakerdéssél szemben. Nem hatotta át őket a harci szellem. Kijöt tek azok a hibák is,amelyeket már máskor is tapasztaltunk, A szakszervezetek nem jöttek segitségünkre ebben a kérdésben .a legsúlyosabb hiba pedig az, hogy nem beszéltünk a kérdéssel kapcsolatban a nehézségekről. 7önnyen vettük ezeket. Főleg az alapbér xeíŐK- xéscxdxÖKexéifcKok emeléséről beszéltünk ás nem a normarendezésről. Ez helytelen beállitás volt. Kivétel volt ebben a tekintetben a Ganz Készülék ahol helyesen fogták meg a kérdést. Az ellenség ter~észetesen a legkisebb hibákat Is felhasználja'és figyeli, ho y mikor tud gáncsot vetni fejlődésünknek. Nálunk is vannak ilvenek. Az árcsökkenés kérdésé szoros összefüggésben van a rendezés kérdésével, de csak hosszabb távon, ez természetesen nem most lesz. Beszéltek a tisztviselők fizetéséről is, pedig a normarendezés kizárólag a tel iesi tménybérbentmu tatószámos bérrendszerben dolgozókat érinti. Érdekes jelenség volt mégis, hogy hogyan próbálták mellékvágányra vinni a dolgozók kérdését pl. a feketezések kérdésével kapcsolatban. A cél az volt hogy a dolgozó figyelmét elterelje a norm arendez és kérdéséről. Az ellenség eredménye "mindig a mi hibáinkkal’van összefüggésben, ha mi jól dolgozunk, akkor az ellenség nem tud eredményt elérni, ha mi gyengék vagyunk, ők erősek. Az ellenség számára is mindig fontos ez a kérdés , Általában h ib •' nk az, hogy rövid jelszavakban próbáljuk megértetkáx ni a dolog lényegét és nem éloen a dolgozókat érdeklőén visszük “ki a kérdést. Így á dolgozók nem látnak világosán. Rákosi elvtárs rámutatott arra is, hogy súlyos hibája a mi népnevélő munkánknak, hogy sokat szervezünk, nem szervezni kell/hanem az igazságot harcosan, támadóan kell vinni. 1 - _i f i
