Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
r n- 6 -kikérve októberben döntött a pártértekezlet összehívásáról. Azért, mert úgy gondoltuk, úgy láttuk, a politikai folyamatok indokolják azt. Az ősszel újra fokozatosan romló hangulat, a helyi megújulással kapcsolatos értetlenség és bénultság, és a politikai versenyhelyzet mind érzékletesebb valósága. Úgy véltük seregszemlét, az erők felmérését, összpontosítását teszi, tették szükségessé mindezek. A helyzetünkkel, mozgásterünkkel való durva szembesülést kivánta meg a helyzet. Tisztázó vitát, egymás meggyőzését, és a feladatok közös számbavételét. Uj formályában és személyi összetételében, az uj feladatokhoz jobban igazodó, igy alkalmasabb, remélhetőleg demokratikusan formált és reform-szellemű testület megválasztását is célozza a mai fórum, amelyik önbizalommal, támaszt tudva maga mögött, jobb eséllyel szervezheti a küzdelmet, a belső megújulást, irányíthatja, segítheti a szervezeteket, képviselheti a kerületi mozgalmat, a felsőbb szervek előtt, és az alternativokkal vivott harcokban is, ill. a velük folytatott párbeszédben. Elkéstünk- e? A tempó komótosnak tűnik, a fejleményekhez képest különösen. De a demokráciához idő kell, mint azt tapasztaljuk egyre inkább, Valódi ellentmondás ez, amivel minden közéleti intézmény küzd. A komótosan előkészített ceremóniák ideje biztosan lejárt, és az élet nem tűri a halogatást. Ugyanakkor a döntésekbe nem a látszat kedvéért akarjuk bevonni az érintetteket, itt az alapszervezeteket, a párttagokat, akkor vitaanyagot és vitaidőt kiván meg ez a forma, ez a processzus, és nézetérvényesitő akaratot is természetesen a vita alanyai részéről. Úgy vélem mégis szerencsés helyzetben vagyunk minden gondunk közepette is, hogy most tartjuk a pártértekezletet. A valódi feladványt most kaptuk meg, egy hete éppen és azt hiszem a dokumentumi javaslatunk nem avult el. Most már uj szemüveggel kell olvasnunk és nyilván uj tennivalókat is meg kell határoznunk. Ha pedig nem vagyunk elkésve, ha tényleg szerencsések vagyunk, hogy ma tanácskozunk, akkor azt kérem majd legyünk okos emberek alkotógyülekezete, olyanoké, akik persze éreznek, akikben feszit a kor, de akik közös értelmük erejével találnak helyes válaszokat a kihívásokra, a közös cselekvéshez. Kedves elvtársak! Milyen helyzetben vagyunk, mármint az ország és a párt? Hogyan jutottunk idáig? Adnak sokan rögtön negativ választ egy újabb kérdéssel. Valamiféle okfejtésre a pártbizottság a vitaanyagban is vállalkozott. Nagyban megkönnyíti a helyzetemet a héten közreadott történelmi elemzés, a Társadalmi Szemle különszámában jelent meg, s felhivom a figyelmet, hogy a Kossuth Könyvkiadó lerakatának a képviselői is árulják a helyszínen, de ennek az értékelésnek a fő elemei már tulajdonképp tavaly az országos pártértekezlet dokumentumában is ott voltak. Egy érzékletes gyarapodás korszaka után, amelyről a világban sokfelé magyar csodaként beszéltek, és amely bizony elbizakodottságot váltott ki sokunkból, politikai vezetőkből, de a hétköznapi emberekből is. Ezt követően egy évtizeden keresztül toporogtunk, tizenöt éven keresztül görgettük magunk előtt gondjainkat, amely eladósodással járt, az életszinvonal alapnélküli növelésével, a források elpazarlásával, a korszerűtlen meglévőre és még lehetne sorolni gondjainkat. Durván elrontottunk valamit. Nemcsak mi, tulajdonképp minden szocialista ország hasonló gondokkal küzd, és az is biztos, hogy nem lehet tovább görgetni ezeket a problémákat, le kell nyelni a békát, a kilábaláshoz vissza kell venni az életszinvonalat. Radikális reform ke]l a gazdaságban és a politikai rendszerben. Bármilyen fájdalmas a szembesülés, ezért a folyamatárét, e mai helyzetért mi vagyunk a felelősek. A mozgalmunk, a vezetőink, de legfőképpen egy politikai mechanizmus, a monopolisztikus hatalomgyakorlás modellje, ami tartalékainak a végére jutott, ami a fejlett világ, a harmadik ipari technikai és információs forrradalom teljesitrnényéhez képest látványos kudarcot vallott. Ez az a modell, amit Sztálin formált ki,a klasszikusoktól lényegesen elfordulva, amit a mi pártunk i___________Lj
