Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
r n I - 7 -sajnos készségesen importál, vagy amit Sztálin erővel exportált, ami nálunk már egyszer a maga nyers formájában megbukott, de amitől, aminek humanizált formájától még sem szabadultunk meg. Ez a szisztéma felelős a súlyos tévedésekért, a tartós tévutakért. Ez a feleős az eocénprogramért, Bős-Nagymarosért, az Adria kőolajvezetékért, ez a felelős a Kontakta szétdarabolásáért, a Sorvas akdósságáért, mindazokért a helyzetekért, amikor a politika erőszakot tett a gazdasági racionalitáson, amikor politikai érdekek gazdasági mezben garázdálkodtak, vagy csak a maguk pőreségében a politikai konfliktusokat kerülendő a gazdasággal és végső soron a néppel fizettették meg a konfliktusok elkerülésének árát. Ezért kell a pluralizmus, mert a párt nem tudott önmaga kontrollja, ellenzéke lenni minden törekvése ellenére, és nem is tudhatot garanciális > intézmények nélkül. Ezért kell a politikai reform, nem pedig az ellenségeink- külső és belső ellenségeink - intrikája, mesterkedései miatt. Ebből szükségszerű a többpárt rendszer,kérdezzük sokan. Elméletileg bizonyosan nem és majd talán más szocialista országokban sem. Grdsz elvtárs múlt heti előadói beszédében, arra jutott, hogy nálunk igen. Nálunk lényegében szükségszerű, mert a társadalom annyira bizalmatlan a korábbi gyakorlatunk és kudarcunk nyomán, hogy csak az intézményesített külső kontroll és a hatalom megosztás elégiti ki, - persze, ha ez egyáltalán mond valamit a tömegeknek, és ha ez tényleg elég a tömegeknek. Való igaz, hogy már az országos pártértekezlet előtt is a párton belül is megjelent ez a lehetőség, ez a gondolat, és nemcsak az értelmiségiek körében, itt a mi kerületünkben is. Ez a következmény, tehát már tavaly májusban is benne volt a pakliban, ahogy pestiesen mondják, csak nem tudtuk, vagy nem akartuk tudomásulvenni ezt. Valószinü ma jobban állnánk belső dolgainkban is, ha ezzel akkor szembesülünk, és ez ugyan történelmietlen, de van tanulsága, ha ma valamivel szembe kell nézni, akkor valószinü annak jobb elébenézni, a rosszat néha jobb előbb választani, mert a végén még rosszabb lehet. A pluralizálódás, a politikai reform félév óta viharszerü gyorsasággal halad, és már nemcsak mi aggódunk, hanem intenek bennünket Keletről és Nyugatról egyaránt. A KB. a múlt héten arra jutott, hogy ugyan a gazdasági reform van lemaradásban,a politikai szaladt előre, nem a politikai szaladt előre, igaz viszont, hogy ez a gyorsaság óriási zavarral, értékválsággal, morális traumával és törvényszerűen anomáliákkal jár együtt, ami nemcsak a párttagságot teszi próbára, de ma már az egész társadalmat is. Én úgy vélem ezért is szükséges a szervezett párbeszéd a politikai erők, a politikacsinálók nem is olyan tág hada között. Egyezkedni kellene, és csendesebben, nem pedig egymás mellett elbeszélni, nyilatkozat-háborút folytatni. Kimélni kell egy kicsit a társadalmat, mert az az életbeli gondjaik miatt úgy is óriási indulatokkal terhes és feszült. Az ország felelős politikai erői egyet kell értsenek, hogy két dolog fontos Magyarországon. A viszonylagos, de mégis kellő mértékű társadalmi, politikai stabilitás megőrzése, és a reformok következetes végigvitele a gazdaságban és politikában egyaránt. Mi veszélyeztetheti a stabilitásunkat? Elsősorban is azt hiszem, a gyülemlő indulatok, feszültségek, az elégedetlenség, az általában csendes többség haragja, amelynek a fő fegyvere a sztrájk. Majd nem mindegy, hogy gazdasági, vagy politikai természetű- e azt. A sztrájkpróbálkozások pedig, láthatjuk a világban, öngerjesztőek, egyfelelől a dolgozók szolidaritása miatt, úgy vélem nálunk a felbátorodás miatt is. Nagyon fontos tehát, hogy józan, mérsékelt erők és személyek maradjanak a szakszerveze, tekben, és arra kell számítsunk, hogy a közelgő szakszervezeti választások során radikalizálódni fog a szakszervezeti aktivagárda. Nekünk kell csillapítani, pártaktivistáknak az embereket, elejét venni az eszkalálódó sztrájkoknak. Ki fogja ezt megtenni közülünk? Tragikus lenne, ha a lengyel szolidaritás tanulópénzét nekünk is ki kellene fizetni. A másik veszély valamiféle politikai provokáció, kalandorság jelentheti, amire kénytelen a hatalom adminisztrativ választ adni, és ilyen provokáció mindkét irányból érkezhet. l---------:---------J
