Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.21.a/4)
1961-11-01
-lefogja kiküldeni jövö évi tervünket és csak akkor tudjuk a 62-es év agitáciojat megkezdeni. Nagy vonalakban tudjuk, hogy mi lesz a 62-es tervfeladat és ennek szellemében kellene újságon keresztül, szemléltetően hozni, hogy mi is tulajdonképpen az, amit nekünk meg kell valósítani. Erre lehetne részben az újságon keresztül, részben azon keresztül arra készülni, hogy a vállalatvezetés ennek feltételeit kidolgozza és a part és tömegszervezetek konkrét feladatoknak adnak az alapszervezeteknek. Mi itt a differencia? Bér vannak ezen a téren eredmények, mint pl. a XII. 15“i tervteljesités. De azzal a problémával, hogy azt hogyan lehetne megoldani, nem foglalkoztunk. Meg lehetne találni a módját pl. az anyagellátási nehézség ellenére is, hogy hozzak azt a termelést, ami ki volt tűzve. Ezeket is bele kellene kalkulálni ezekbe a kérdésekbe. Nagyon helyes lenne, ha ezeket a kérdéseket öszszekötnénk a második ötéves terv főbb feladataival és lebontani azokra a feladatokra, ami az üzemre hárul. Mi mar a VB javaslatára foglalkoztunk gyáron belül olyan meg^ oldasi lehetőségekkel, ami tulajdonképpen az anyag és az inkurrencia problémait megoldana. Ez még a kezdet kezdetén van, de érdemes lenne elgondolkodni rajta, hogy hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani. A fő kooperáló vállalatokkal olyan megállapodást kellene kötni, hogy naponta vagy rövid határidőkkel biztosítsák az anyagszallitast. Ez azt eredményezné, hogy a kevesebb anyag lenne itt tárolva, tehat kevesebb érték lenne elvonva a népgazdaságtól. Ez is járható ut, véleményem szerint. Az adta meg ehhez az ösztönzést, hogy araikor kint jártunk Németországban, érdeklődtünk, hogy mennyi az elotartásuk. Pl. a Trabant gyárban maximum egy hónapi elotartás van, de úgy van biztosítva az anyag, hogy az folyamatosan jön. Ha ezt Németországban meg tudták csinálni, akkor mi is meg tudjuk oldani, legalább is nekünk ez a véleményünk, csak foglalkozni kell vele. Ez nagyban elősegítené a termelékenység növelését, es az akkumuláció meggyorsulását is. A következő lépes amivel sze^ fetnek foglalkozni, hogy milyen anyagi ösztönzéssel dotáljuk munkásainkat, ill. a munkaversenyt. Erre mar Baranyai elvtars magadta a választ, szeretném ezt alátámasztani. Elsősorban kialakult egy helyes® módszer, hogy a munkaverseny értékelést nem a negyedév végén, hanem az elején csináljuk. Vagyis ahhoz, hogy ha valaki az esedékes negyedévben versenyben részt akar venni, akkor a negyedév elején tegyen vállalást, arait havonként értékelnek. Negyedév végén az alapszervben döntik el, hogy az adott brigádok közül ki lesz az első. Azok a brigádok, akik nem tettek felajánlást, ki vannak hagyva az értékelésből és ez m mar eddig is igen nagy eredményeket hozott. Azok a dolgozok, akik msaixiE ebből kiestek, igyekeznek azon, hogy a következő negyedévben konkrét felajánlást tegyenek. Erre a jutalmazásra mi az igazgatói alapból negyedévenként 30 ezer pt-ot használunk fel. Ahnak ellenére, hogy ilyen formában értékelünk, mégis becsúsznak hibák. Ezen is munkálkodni kell, hogy a meglévő hibákat kiküszöböljük. Előfordul, hogy ha egy brigád egymás után két negyedévben lesz első, második esetben nem kapja meg a jutalmat, azzal a jelszóval, hogy a másik brigádnak is kell a pénz. Ez is csak felviiagositő munka kérdése, hogy megváltozzon. Másik ilyen forma a szoc.brigádok vállalása'. Ezek lényegében erkölcsi célt tűznek ki maguk ele es értékelik, hogy a feladatokat, hogyan teljesítették. Ezek a célok nemcsak elsősorban a termelésre vonatkoznak, hanem az egyéb más vállalások terén is, ami szintén nagy hatással van a szocialista munkaverseny növelésére, szt nekünk a jövőben még jobban el kell ÍM----- ' ' 1 ------------*------------ -----
