Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.20.a/4)

1961-10-14

s ! Benő András elvtárs; Amikor felvetettem a Nőtanács ós a Szülői Munkaközösség kérdését, az iskolában, Valachi elvtárs kezdte fejtegetni, hogy milyennek kellene lenni a szülői munkaközösségeknek az iskolában* Javasolom, hogy a Nőtanács felé kellene javasolni, hogy szervezzék a szülői munkaközösségéket, vagy egy bizottságot hozzanak látreolyan irány­ban, hogy tényleg egyenlő értékű emberek legyenek a pedagógusok­kal, ideológiailag képzettek legyenek, akik rész tvesznek a szülői munkaközösségben ás tájékozottak legyenek az iskolában lezajló eseményekről. Az igazgatókkal, vagy a pártszervezetekkel együtt segítséget nyújtsanak azoknál a pedagógusoknál, ahol még ideoló­giailag ós egyéb vonatkozásban zavarok vannak ós ilyen kettőssé­gek állnak fenn. Amikor megkérdeztem, hogy hány ilyen pedagógus­sal beszélgettek már, a Solt elvtárs azt mondta, hogy öttel. Ezt nem tartom kielégítőnek. Ezt helyes lenne tovább folytatni es a személyzeti előadóval ülnének le ári illetékesek és foglalnák Írás­ba is azokat a megbeszéléseket és kerülnének az anyagokban ezek­nél a pedagógusoknál. Meg kell mondani, ho„„y nagyon humánusak vagyunk egyes emberekkete Itt van például a Szíatényi. A Tanácsköztársaság iiükása után úgy eltávolították azokat a pedagógusokat, akik a Tanácsköztársaság idején tevékenykedtek, hogy’25 évig eszükbe se jutott az iskola félő nézni. ' . A Szakszervezetnél is^kellene valamit < tenni, hogy . tényleg a szak­szervezet betöltse a hivatását, Egyébként az anyaggal egyetértek. Goller László elvtárs; . Kedves Blvtársakl ® Az Országgyűlés ülésszakának a befejezése után egész könnyű dolog erről a kérdésről vitatkozni. Egy sor kérdést tisztába raktak, világossá vált, lezártak az elvtársak az Országgyűlés ülésszakán. Egy olyan hiányosságra szeretném felhívni a figyelmet, ami a /'*v munkára való nevelésnél, s fizikai munka szeretedére való neve­­lósnil bizony nem sokat segit itt a kerületben is a pedagógusok"" munkájában. Yennőm először az egyik dolgot, azt az iskolát, ame­lyiknek a tanulói kijárnak a mi termelőszövetkezetünkbe dolgozni. Ezek közül o gyerekek közül többnek a szülei nálunk dolgoznak, munkásemberek. Több alkalommal jöttek panaszra. Ma^am személye­sen is beszeltem a Juhász elvtársnővel ilyen panaszok ügyében. Nagyori komolyan gondolkozóba’ej tett engem ez a dolo^. Úgy nevelni fiatal fiukat, lányokat a munka szeretettre, hogy kimennek a Tsz­­be ős'ott as első alkalommal a disznófiaztotóből'a döglött mala­cokat hordátják ki a gyerekekkel, a másik alkalommal beküldik a gyerekeket a silógödörbe és rájuk hullik'az összes piszék ős szát­taposott, ’széthullott cipőkkel mennek haza a gyerekek, - oz bizony nem a munka szeretettre neveli a gyerekeket, hanem megutálják a munkát. Gondolkozni kellene azo"1, howj egy oly un termelőszövetke­zetnél, ahol bajok vonnak a munka szcrotetóyel, egyáltalán tudjuk­­e ott a gyerekeket a munka szoretetére tanítani, egyáltalán küldjünk o oda ki gyerekeket a munkát megtanulni, megszerettetni.. Vagy például; olyan tapasztalat, ami nálunk történik meg. Az is­kolában 5 napot tanulnak a'gyerekek, egy napot munkával töltenek el. De mégis ézon oz egy napon beülnek égy üres terembe ás két órát elméleti oktatással töltenek'el. Nem is látják a gyerekek a modernül berendezett tanműhelyt. Ezt az elméleti oktatást az iskolában is el lehetne tölteni. De mennyire igaza van a Kállai­­, J

Next

/
Oldalképek
Tartalom