Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.20.a/4)
1961-09-15
| ‘ 3 ' '* I előfeltételek, lehetőségek, s ezzel a termelőerők és termelési viszonyok közötti antagonisztikus ellentmondások megszűnhettek. A szocialista tulajdonviszonyok alapján a fejlődés meggyorsult, mert elhárultak azok az objektív akadályok, melyek a termelőerők hazai fejlődését bilincsbe verték. Ezt a nagy haladást bizonyltja, hogy az ipar nettó termelése - 1938-hoz képest - közel bárom és félszeresére emelkedett. Természetesen a termelőerők és a termelési viszonyok között a proletárdiktatúra győzelmével - csak az antagonisztikus ellentmondások szűntek meg. A szocializmus építése során kialakulhatnak és ki is alakulnak a termelőerők és termelési viszopyok közötti ellentmondások, azonban ezek jellege nem antagonisztikus. Ezek az ellentmondások felismerhetők és felismerésük után a párt és állami szervek intézkedéseivel feloldhatók. e Ez azt is jelenti, hogy az ellentmondások feltárása ós azok megoldása fejlődésünk előrelenditő tényezői. A szocializmus alapjainak lerakása sokrétű és ellentmondásos folyamat. Antagonisztikus ellentmondás volt a hatalomra kerülő munkásosztály és a gazdasági hatalmát fokozatosan 1 elvesztő burzsoázia között. Ez az ellentmondás éles osztályharcban fejeződött ki. A tömegek, a párt és a munkásosztály vezetésével, aktívan és cselekvőén támogatták a kisajátítást, s ugyanakkor a szervezkedő és ellenálló tőkés osztály minden eszközzel próbálta megtartani gazdasági hatalmát. Az osztálybarc, bár éles volt, legélesebb formájához, a fegyveres konfliktushoz - a hatalom megszerzésének időszakában - mégsem vezetett el, — mert egyrészt a magyar burzsoázia a háború alatt jelentősen meggyengült és elvesztette politikai befolyásán a k .jórészét, másrészt a párt helyes tömogpolitikát folytatott, továbbá a_ szovjet csapatok jelenléte is a békés fejlődés irányába hatott. A hatalom megszerzésének e viszonylag békés utjának tudható be, hogy elvtársaink közül sokan még ma is üaazekeverik a különböző ellentmondások jellegét. Az 1956-os ellenforradalom pedig szemléltető példája volt annak, hogy a belső és külső ellenség minden rést, minden hibát, minden lehetőséget és megoldatlan ellentmondást kibasznál a nép félrevezetésére, a szocializmus gyengítésére, aláésására és - ha lehetőség van rá - megdöntésére. Az ellenforradalom idején az antagonisztikus ellentmondások kiéleződtek egész a fegyveres összetűzésig - az osztályharc legélesebb formájáig - elvezettek azok az ismert körülmények, melyek Magyarországon kialakultak. Az MSzMP Közpqnti Bizottságának az ellenforradalom okairól szóló mély elemzése kiváló példáját mutatja az ellentmondások helyes feltárásának, 1 a konkrét helyzet alapos elemzésének. Az ellenséges elemek kemény megbüntetése és a félrevezetett tömegek meggyőzése mutatja azt, hogy a párt és az állam (a nép és az osztályellenség közti antagonisztikus, továbbá a népen belüli nem ant-agonisztikus) az ellentmondásokat felismerve helyes és eredményes intézkedéseket tett. Mégis elég gyakran - a fenti tanulságig ellenére • tapasztalható, hogy elvtársaink, párt- állami és egyéb , szervezeteink sokszor olyan intézkedése kot követelnek felsőbb szervektől és alkalmaznak .¥ maguk is olyan megoldási módszoreket, amikor nem antagonisztikus ellentmondások megj oldásáról van szó. Az ilyen követelés és gyakorlat nagy károkat okoz, ellenségeinknek ts ( (j 1
