Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.20.a/4)
1960-05-26
Í 1 ° í Könnyű Gánaor elvtárs szóbeli beszámolója az 1960. V. aó 26-i V3. -n A kerületi üzemek munkaversenyének jelenlegi állása az I. negyedév végén és a II negyedév jelenlegi szakaszában Tisztelt Végrehajtó Bizottság ! Mostanában több alkalommal beszámoltam a kerület üzemeinek ós KTSZ- einek a terv teljesítéséről, az elért eredményekről és a még mindig meglévő hiányosságokról. A termelési eredmények jók a még meglévő hiányosságok ellenére is. A hiányosságok között olyan dolgok is szerepeltek, melyeket jórészt csak adrainsiztrativ eszközökkel megoldani nem tudják vállalataink, hanem kizárólag csak a nevelés meggyőzés eszközeivel. Ilyen,pl: az igazolatlan mulasztások, késések. Hiába szigorltjuk adminisztratív eszközökkel az igazolatlan mulasztók helyzetét. Hiába csökkentjük ^ nyereségrészesedésüket, vonjuk le az ebédpánzt, töröljük a szabadság napokat, stb. a kollektívák nevelő hatása sokkal nagyobb, mint bármilyen nevelő intézkedésé. A dolgozók tudják,hogy a feszitett tervek teljesitéséhe’Z szükséges még a hanyagul végzett munkájuk is, hogy a vállalatok munkaerőhiánynyal küzdenek, ás ez a helyzet csak növekedni fog,és az 5 éves terv végére eléri a 100000 főt. Vagy hiába küzdünk a folyton emelkedő balestek ellen, csak admin/isztiativ eszközökkel, ha egyes műszaki vezetők a tervteljesités kizárólagos hajszolásán túl, mássál jóformán nem törődnek. A többi gazdasági műtátók elhanyagolását sok üzemben természetesnek tartják, a prámuirn rendszerek nem ösztönzőek,vagy olyan alacsonyak hogy elvesztésük nem ösztönzi kellőképpen a műszakiakat, /pl: a Landlerben./ Olyan jelenségekkel is találkoztunk, hogy a prémium fel tételek nem egyes elérendő célok konkrét raegvalósitására öszpontositják az elvégzendő munkát, hanem általános üzemi célok, gazdasági alaptörvények /pl: bérfegyelem / megvalósítására vonatkoznak. Az adminisztratív eszközök csődje, elégtelensége nem meglepő. Ezektől az eszközöktől mi nem is várhatunk végleges megoldásokat. Mi nemcsak irányítani,vezetni akarjuk a dolgozókat,hanem nevelni is ! De hogyan ? Ma már szerencsére iparpolitikánk olyan szerkezeti változásokon,fejlődések sorozatán finomult,melyek eredményesek voltak. Mire gondolunk? Üzemi demokráciára, a dolgozók öntudatának emelésére, a vállalati törzsgárdához valé tartozásra, ennek büszke érzésére, az erkölcsi és anyagi megbecsülésre. Röviden: a vállalat,az üzem szeretettre. Az a dolgozó, aki nemcsak azért jár az üzembe,hogyéletéhez szükséges • anyagiakat megszerezze,hanem azért is,-mert az alkotás vágya,.a munka ■ szeretet© is füti, már komoly érték a vállalat szempontjából. Szerencsére az ilyen dolgozó már napról-napra több a vállalatainknál. c X *^ — wrn■■■MM#ns ' " -----— T ' — i ■ II JUl—g,
