Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.20.a/1)
1966-10-22
r ~i- 51 -szüntetéséről, a munkavédelemről, a szocialista juttatások minőségéről akar hallani. Mivel se a pártszervezet, se a szakszervezeti bizottságok ezt az ellentmondást * nem képesek feloldani, jelentkezik a szakszervezeti munkának, jelentőségének lebecsülése, meg nem alapozott bírálata./csak üdülőjegyeket, segélyt oszt, stb./ Véleményünk szerint az sincs megfelelően tudatosítva, hogy a szocializmus építésében alapvetően változott meg a szakszervezetek feladata. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták mindennapos tevékenységének szinte minden része a dolgozók érdekeit szolgálja, /több, kevesebb sikerrel/ azonban e munkájukhoz nem'kapcsolódik a politikai nevelő, agitációs tevékenység. Különösen hiányos a mühelybizottSágokban, osztálybizottságokban a politikai tevékenység. Erre a feladat indításnál sem gondolnak eléggé? nem számolnak azzal, ho^y minden üzemben legalább 3 fele rétegeződés van /munkás, alkalmazottf műszaki értelmiségi/ vagy pl, hogy a kerületünkben fizikai dolgozóink jelentős része vidéki lakos. A velük való foglalkozás szüksógképen követelné meg a differenciált politikai, stb munkát. E helyett mind a termelés, mind a közvetlen érdekvédelem területén a mechanikus-szervező munka dominál. Az itt dolgozó kommunisták nem használják ki a szakszervezeti munkában rejlő nagy politizáló lehetőségeket. Több üzemben felvetették a dolgozók jogos problémaként az üzemi demokrácia fonákságait. Elmondották, hogy felvetett kérdéseikre több esetben nem kapnak kielégítő választ, úgy érzik, hogy az Alkotmányban rögzített joguk csak formálisan van meg, tanácskozhatnak, de a gyakorlatban a döntéseknél csak a kötelességeik érvényesülnek. Jogosan kifogásolják, hogy üzemeinkben /Vegyszer, Faroglobus/ több hónapja nem volt szakszervezeti taggyűlés, ahol tájékoztattak volna Őket a tett intézkedésekről, mert a termelési tanácskozásokon csa£ a feladatokról van szó. Egyedül a Landlernél tapasztaltuk, hogy taggyűléseik rendszeresek, tájékoztatják a tagságot a megtett intézkedésekről. A párttagok érzik e felvetések jogosságát, azonban elmennek a problémák mellett, nem harcolnak kellően a helyzet megváltoztatásáért. Sem a szakszervezeti bizottság, sem a pártszervezet felé ez ügyben nem tettek észrevételt. De olyan tapasztalatunk is van, hogy a tagság felé sem, pl: a Növónyolajgyárban az MB titkárok elmondották, hogy néha heteken keresztül készitenek elő taggyűléseket, de a tagság részéről olyan nagy a passzivitás, - köztük a párttagok részéről is - , hogy lemondana^ a taggyűlések szervezéséről. Abb J
