Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)

1966-02-17

hatásfokkal elrendezni, tehát abban nagy egyetértés van, hogy ilyen jellegű tervutasítások nem kellenek, hogy exportra hány darabot kell valamiből termelni, de azt, hogy mennyi export kell, vagy hogy egy-egy vállalatnál mennyi beruházás szükséges, azt biztosan meg kell szabni* Az áru - pénz viszonyok, a piac szabályozásán keresztül ezt jobban kézben tudjuk tartani a jövőben is. Az uj mechanizmus nem jelenti azt, hogy a központi szervek a jö­vőben semmiféle beavatkozást nem fognak a vállalatok életében eszközölni. E tekintetben nagyon különbözik a mi Központi Bizott­ságunk álláspontja a jugoszláv állásponttól, akik mereven elitéi­nek minden állami beavatkozást. Mi ezt nem mondjuk, mert az álla­mi vállalatok az állam irányítása alatt, kinevezett igazgatók vezetésével működnek és előfordulhat, hogy szükség esetén az ál­lam konkrét, határozott utasításokat is ad, ami'egy konkrét idő­szakra, valamilyen konkrét feladatra vonatkozik. A monopolszervezetek és a verseny problémájával kapcsolatban az irányelvekből világossá válik, hogy ezek a szervezetek elkényel­­mesedtek, az anyagi érdekeltség igen nagymértékben a nyereségre épül és ennek sok formája, módja van egy vállalatnál. Ha egy vál­lalat abszolút monopolhelyzetben van, akkor ez még a szocializ­mus körülményéi között is elég sok veszéllyel jár a szükségletek kielégítésére. Általában ilyen esetben a'fogyasztó kiszolgálta­tott helyzetben van a termelővel szemben. Kivétel persze elő­fordul úgy, hogy egyes'területeken az értékesítő szerv van mono­polhelyzetben, mint pl. a könnyűipar egyes területein, ahol nem veszik át a megtermelt árut, mert a termelő vállalat nem'tudja bizonyítani, hogy a fogyasztónak szüksége van termékeire. A monopolhelyzetet nem lehet egyszerűen megszüntetni, mert a specializáció törvényszerű folyamat, sőt az állam által segített, támogatott folyamat, ami nem megállítható, hanem előre kell vin­ni. Különböző megoldások adódnak ágazatonként. Olyan helyzetben, ahol magától értetődő, hogy egyetlen vállalat termel valamit Az országban, nem szabad megengedni a közvetlen importálás jogát. Ipyen esetben az import potenciális konkurrenciat olyan mérték­ben kell kiépíteni, hogy ha ez a vállalat a műszaki fejlesztés­ben lemarad es nem elégíti ki a szükségleteket, akkor lehetőség legyen arra, hogy importhoz folyamodjanak. Feltételezhető, hogy ha ez a kapu nyitva van, akkor sokkal kevésbé fogják igénybe­venni, mintha ezt zártnak tekintik. Ha a termelő vállalat tudja, hogy lépést kell tartania az import konkurrenciával, akkor igye­kezni is fog ezzel lépést tartani, hogy a vevők minél kevesebb importot vegyenek igénybe. Előfordulhat, hogy a vállalat úgy lát­ja. hogy számára gazdaságosabb és célszerűbb valamilyen belföldi igény kielégítése helyett exportot gyártani, akkor'csak hozzanak be importot, a belföldi szükségletek kielégítésére. M^sik forma aZ, hogy megadni a lehetőséget több vállalat kon­kurrenc iájára, Igaz, hogy ebből károk is származhatnak, azonban mérlegelni kell azt a kérdést, hogy az olyan veszteség az állam­nak, ami nyiltan jelentkezik a termelőnél, mekkora és célszerűbb, vagy kisebb-e annál, ami láthatatlanul, ellenkező esetben a fo­gyasztónál jelenkezik. Pl. két könnyűipari vállalat konkurál egy­mással és beruházásokat eszközölnek ugyanarra a célra, ebből lát­hatóan veszteségek keletkeznek az államnak. Ugyanakkor, ha ki­mondjuk, hogy egy terméket csak egyetlen vállalat gyárthat, ebből nem keletkezik veszteség. Ugyanakkor a gyakorlatban éppen ebből

Next

/
Oldalképek
Tartalom