Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)
1966-02-17
Többen felvetik, hogy csökkenteni kell a mutatókat, de vita van még azon, hogy melyik mutatókat kell csökkenteni, ill. elhagyni, a munkaügyi, bér, anyagfelhasználási, a termelési, vagy egyeb mutatókat. Az a helyzet, hogy ha módunk van rugalmasabb helyzetet teremteni, olyan szabályozási rendszert bevezetni, amelyek alkalmassá teszik az irányitás számára az üzemek saját döntéseit, amelyek a központi cébk megvalósítását eredményezik a részletekben, akkor eddig minden vizsgálat azt mutatta, hogy erre szükség van. Sokkal nehezebb szabályozási módszereket bevezetni olyan tekintetben, hogy egy gyár milyen terméket és abból'menynyit adjon exportra. Ebben nagyon sok változat lehetséges. Általában nem merült fel, hogy errevonatkozóan is meg kell tartani a tervutasításokat. Majd létrejönnek a megállapodások a szerződések és a szükségletek alapján. Néhány nagy, átfogó mutatószámot azonban általában szükségesnek tartanak, de itt a következőkről van szó: Sokkal inkább magától értetődő és kevésbé változékony, hogy egy gyár általában milyen terméket fog gyártani, valamint általában a külkereskedelmi kapcsolatok, a termelés volumene, vagy a dolgozók létszáma egészében sokkal inkább szabályozható közvetett eszközökkel, mint az, hogy miből, mennyit használjanak fel. A globális összefüggések sokkal egyszerűbben szabályozhatók. Az egész reform nem sok intézkedés összefüggő rendszere, hanem ezen belül a vezérlő elv az, hogy aktívabb áru - pénz viszonyokat vezessünk be a termelésbe is, tekintettel arra, hogy nagyon normális áru - pénz viszonyok voltak a fogyasztás területén, de a termelés területén nagyon leszűkített formában lehetett erről beszélni. A reform leglényegesebb központi vonása az áru - pénz viszonyoknak a szocialista tervgazdálkodás körülményei között' irányított piaci vonásainak megteremtése a termelés területén. A szocialista tervgazdálkodás körülményei között a tervvel összehangolt piaci viszonyok megteremtése igen szükséges. Ennek az a magyarázata, hogy a piaci viszonyokra, az áru - pénz viszonyokra akarjuk helyezni a részletkérdésekben történő szabályozást, a terv általános keretein belül. Eddig is tudtuk szabályozni a fogyasztást azzal, hogy mennyi pénzjövedelem áramlik ki a lakossághoz és többé-kevésbé azt is, hogy ennek megfelelően milyen árualap álljon rendelkezésre. A tervutasitások ellenére sem tudjuk azonban szabályozni, hogy ennek a fogyasztásra rendelkezésre álló árualapnak milyen legyen az összetétele, mi az, amit a vásárlók keresnek. Ennek következtében legalább olyan mértékben halmozódtak fel felesleges készletek, amilyen mértékben az egyes cikkekből hiány mutatkozik. A részletkérdéseket nagyon nehezen tudta az állam szabályozni, talán azért is,'mert a vállalatoknak nagyon kevés lehetőségük volt a választásra. Nagyon könnyen tudtuk szabályozni, hogy mennyi és milyen legyen az export és az import volumene, de viszonylag nehezen azt, hogy a leggazdaságosabb és legmegfelelőbb összetételű export valósuljon Aeg és időben, megfelelő összetételben valósuljon meg az import. A beruházások terén azt, hogy összesen mennyit fognak felhasználni, a jövőben is lehet szabályozni, mert a nagyobb beruházásokat a jövőben is az állam finanszírozza. Ugyanakkor a vállalatoknál képződnek majd alapok, amelyeket egészében viszonylag jól figyelemmel lehet kisérni és még mindig marad egy rész, amit az állató hitelek formájában tud a vállalatok rendelkezésére bocsátani. Nem lehet központilag a vállalatok közti bonyolult kapcsolatot jó J
