Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1956 (HU BFL XXXV.19.a/7)

1956-12-02

Azok, akik a Párthoz hívek maradtak, azok szivében nem rendült meg a Magyar-Szovjet barátság sem. Olyan formában ajánlom fel erőmet, ahogy azt a Párt fontosnak tartja, ha úgy látja, hogy a karhatalomban vegyek részt, akkor oda megyek és azt mondom, hogy mutassák meg hogy kell kezelni a fegyvert, mert eddig még nem volt a kezemben. Ahogy Kiss e’t. mondta, hogy a Párt szervezze meg a rom eltakarítását én ebben is résztveszek, vagy akár máshol^, akár a tanszékemen. Ahol kell résztveszek a munkában.

Nem tudom eléggé sajnálni, hogy hallgattam 52 után az elvtársakra, akik azt mondták, mostmar ne járjak ki az üzembe, mert megerőltető. Ezt most látom,' hogy milyen helytelen volt, mert szerintem azt üzemekben is hallgatnak az okos szóra, ha azt értelmiségi mondja is. Azt hiszem most azt kell bebizonyitani, hogy az ellenforradalmi erők, a felkelés első pillanatétól kezdve működtek és vannak akik jóhiszeműen, ezt nem ismerve, vettek részt a mozgalomban és öntudatlan játékszerek voltak. Hazájuk és népük ellen fogtak fegyvert, au ellenforradalmi erők leleplezését egy határozott elvi szempontnak kell kiegészíteni azzal, hogy a flaevjet hadsereg beavatkozása nem csak jogos volt és nemcsak, hogy megmentették hazánkat, a nép hatalmát, de azt is határozottan le kell szögezni, hogy a magyar haza szeretete továbbra is elválaszthatatlan a proletár nemzetköziségtől és azok a szovjet katonák akik fővárosunk második felszabadításáért ontották vérüket, a proletár nemzetköziségért és a mi népünk szabadságáért. A mi haladó hagyományaink, a mi irodalmunkat használta fel céljai elérésére. Mikor Kievben voltam egy híres szovjet iró Leoni l?ervonajszkij vendégeként vagsorán vettem részt, a költő azt mondta; elvtársak egy magyar fiatalemberre ürítem poharam arra, akinek személyszerint én ős a népek szabadságharca is olyan sokat köszönhet. Ezt a fiatal embert Petőfi Sándornak hívják. Amikor visszajöttem láttam, hogy visszaéltek nálunk irodalmi körökben is ezzel a névvel.

Még egy kis történet: november 8-an a körúton jöttem. Előttem egy gépkocsi röplapokat szórt. Egy röplap az ott álló szovjet katona elé’esett, szerettem volna megtudni, hogy mi van benne, utánnanyulva megkérdeztem a katonát oroszul, hogy szabad ? Látva, hogy tudok oroszul jól, rosszul lefordítottam kérésére a röplapot, melyen a Kádár kormány felhívása volt. Pár perc múlva kisebb csoport lett körülöttem és egy-két polgár gúnyosan megjegyezte, hogy de jól tudok oroszul, s már-már ellenséges hangulatot támasztottak körülöttem, akkor egy fejkendős fiatalasszony megjegyezte rokonszenvvel, hogy persze, hogy tud oroszul biztosan tanár, s ahogy ránéztem összemosolyogtunk, hogy talajt találunk erre a hangra azt bizonyítja annak a fejkendős asszonynak is a közbeszólása és én akkor úgy éreztem, hogy a munkásosztály fejezte ki a bizalmát velem szemben, amit én ott akkor képviseltem, a Magyar-Szovjet barátság iránt, amelyet ápolni kell továbbra is és amely ezután is elválaszthatatlan népünktől.

Juscsenkó et.

Elvtársak, én nagyon sajnálom, hogy tolmács nélkül nem léphetek fel. Ez egy bizonyos nehézséget idéz elő a gondolat kifejezésében, de más kiút nincs.

Mindenek előtt elvtársak én mint kommunista és a szovjet népnek a képviselője üdvözlöm az Önök személyében a magyar népnek a haladó erőit, akik a demokráciáért, a szocializmusért küzdenek. Schumeth et. a beszámolójában eléggé foglalkozott az ország helyzetével. A következményeket analizálta és a párt aktívája előtt kitűzte a feladatokat. Ez érthető is. Az kell, hogy minden párttag mindenek előtt maga értse meg 9 lezajlott eseményeket. A to-