Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/6)
1968-05-22
- 9 -tartom, hogy az intézmény előtt álló feladatok előkészítéséből kell kiindulni azon a téren, hogy az intézmény minden egyes dolgozója azonosítsa magát célkitűzéseinkkel. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a tudományos dolgozók könyebben állnak erre rá. gz csupán koordinálás problémája. A pártszervezet ezt tisztán látja, a szakszervezetnek viszont, aki már más alapról indul el, nem mindig jó a koordináló tevékenysége. Beleszólási lehetősége bizonyos bérgazdálkodási szinten van csak meg. A káderutánpótlás kérdésével kapcsolatosan: az egyik restaurátorunk évi szolgálat után nyugdíjba ment. Az új restaurátor felvételénél kiszabták az állás betöltéséhez szükséges feltételeket, s mivel kulcspozició, a pártszervezet is feltételeket állított milyen legyen az új dolgozó. Úgy néz ki a helyzet, hogy egy harminc éves embernek fizetésben közel azt az összeget meg kell adnunk, ha az állást be akarjuk tölteni, amit a nyugdíjba menő 60 éves ember hosszú évek alatt elért. A szakszervezet titkára a besorolást, sőt a kikérőlevél aláírását is megtagadta arra való hivatkozással, hogy a dolgozókat képviselik, Bzt a kérdést nem tudtunk másképpen megoldani, csak a következő lépcsőn keresztül, ahol megértették ezt a problémát, Bégebben meglehetősen mellérendelt szerepet játszott a szakszervezet, nem érezte magáénak az intézmény problémáit. Választáskor nagyon demokratikusan választottuk meg az SZB tagjait. A titkárnak megvannak a képességei, azonban érződik rajta a régi szemlélet. Az eltérő szemlélet, az új irányvonal ismeretének hiányában mi is hibásak vagyunk. Jogunk van ahhoz, és azt kell tennünk, hogy a bérezésben is az új gazdaságirányítási rendszer szellemét érvényesítsük. A pártszervezeten belül is meglehetős a szemléleten belüli szintkülönbség. A jó együttműködés biztosítása érdekében javasolom, hogy a taggyűlésekre a pártonkivüli vezetőket is hívjuk meg. Kdünk a vezetőségi ülés nem egy élő fórum, pártszervezetünk elég kislétszámú. Javasolom, hogy a taggyűlés elé vigyük az intézet problémáit. Az a tapasztalatunk, hogy a taggyűlések az intézmény összes problémáival jól tudnak működni. Elértük azt, hogy sok esetben felmerül a munkaszervezés problémája is. Ugyanez szakszervezeti vonalon kevésbé sikerül, ritkák a szakszervezeti ülések.
