Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/6)
1968-05-22
Az új gazdasági mechanizmus kérdésével kapcsolatosan felvetném azt a problémát; ha az embereket takarékosságra akarjak nevelni, nem mindegy milyen időráfordítással oldjuk meg ugyanazt a feladatot, s az sem, hogy a dolgozókat érdekelté tudjuk-e tenni. Ehhez természetesen a kiadás és bevétel oldalát egységbe kell hozni. Ha a dolgozókat bármilyen formában érdekelté tesszük, nagyobb lelkesedéssel dolgoznak. Intézményünk tudományos kutatószerv is, nyilvánvaló ennek kiadásai nem fedezhetők a bevételből. Ha csak 10 %-át tudnánk fedezni, akkor már könnyebb lenne. Bevételi tervünket felülről tervezik. Ha ennek teljesítésében érdekelté tudnánk tenni az embereket, akkor tudnánk előrelépni az új mechanizmus területén. Az lenne jó, ha biztosítanák a jóváhagyott célkitűzések anyagi fedezetét. A Tudományos Tanács a muzeum személyzetétől teljesen függetlenül működik, csak az igazgató a tagja. Itt célkitűzés lehetne az, hogy a párttitkár tanácskozási joggal, vagy megfigyelőként az üléseken részt vegyen. Amikor ezt felvetettem, azt válaszolták, amint megszerzem a tudományos képesítést részt vehetek. Nekem ez egy kicsit kellemetlen, mert esetleg úgy érzik, hogy tolakszom. Működésűnkben a tudományos materializmust sokkal jobban tudjuk érvényesíteni, mint a többi ág, ez a kérdés kevésbé problematikus. A koordinálásnak kisebb szervezetnél jó szerve az alapszervi taggyűlés. Arra a kérdésre, hogy ki legyen a kezdeményező, nagyon helyes választ adott Gyenis elvtárs. Természetesen ha a pártszervezet eléggé ismeri a gazdasági mechanizmus vállalati célkitűzéseit lehet kezdeményező. Bk'ICZI GÉZÁNÉ: A pártirányitás egyik legfontosabb feladata az együttműködés és koordináció megszervezése. A feladatokat csak úgy tudjuk megoldani, ha azt megelőzi a megfelelő együttműködés. Eddig is volt együttműködés, de az új mechanizmus viszonyai között jelentősége még nagyobb lett. Megnövekedett egyrészt a vállalatok, intézmények önállósága, másrészt az igazgatók személyi felelőssége. Növekedett a szakszervezet jogköre is. A problémák szerteágazóbbak, s az erőfeszítések nagyobbak, mint eddig voltak.
