Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1983 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1983-04-21
tehetnénk, hogy csak igy lehet, és ez az egyetlen üdvözítő ut! Annyi viszont már látható és ezt mindkét beszámoló is megerősítette, hogy hasznos jó kezdeményezésről van szó, céljaink elérését segíti. Többlettermelést hoz, kapacitást bővít, szolgáltatást, ellátását javít, eredményt - nyereséget növel, érdekeinkkel szinkronizál. Gól összeegyeztethető - még a vad hajtásaival együtt is - a központiy vállalati és egyéni érdek. Mert a népgazdaság több termékhez, a vállalatok nagyobb nyerséghez, a pLusz munkát végzők pedig nagyobb jövedelemhez jutnak. Az is azt hiszem lehet egy megalapozott tapasztalat, hogy azok a vállalatok váltak elsősorban kezdeményezők, ahol a vezetés fogékony az újra, képes szemléletet, módszert váltani, kezdeményezni, rizikót vállalni és többlet munkát végezni, mert, hogy ez ezzel jár azt nem vitatja senki. Az egyik legnagyobb bajunk úgy is az, hogy vezetőink egy része nem akar, vagy nem képes a megszokottól elszakadni, megfelelő mozgásteret biztosítani a dolgozói kezdeményezések megvalósulásához. Pedig előbb-utóbb az élet fogja rájuk kényszeríteni a körülményekhez való alkalmazkodást, de akkor már kisebb lesz a hatásfoka, és az alkotói sikerélmény eem lesz megfelelő fűtőanyag. Sajnos ezeken a helyeken a pártszervezet eem ösztönzi megfelelően a gazdasági vezetést, a lépésváltásra - nagyobb fordulatszámra, igy jól meg vannak, nyugalmukban ne zavarja őket semmi újszerűség, mert abban általában mindig van rizikó és pl usz munka. Azt a kerületből nem lehet megmondani, hogy hol és mennyi VGM, vagy GM alakítására van szükség, sok mindennel együtt szerencsére mamár ez is vállalati kategória, ezért ezt a helyi vezetésnek dolgozó kollektívának kell eldönteni. De ott ahol megfelelő a termék struktúra, nincsenek értékesítési gondok, nyereséges a termelés, a szerződésállomány többmint a kapacitás és van vállalkozási szellem, bűn nem élni a lehetőséggel, és nekünk ezt büntetni is kell. Gól emlékszem arra az időszakra, amikor a Danuvia volt vezérigazgatója azt móndta, hogy még én itt vagyok minden erőmmel megakadályozom ezeket a kapitalista formákat és nem fogunk ipari termelést, szerszámgyártást háztájiban végezni. Ezt akkaor talám eg is lehetet érteni, nem azon a kenyéren nevelkedett amin ilyen kör9tések volta. De viázont a kerületbe talán a leghamarább jött rá, ehhez a helyi politikai, társadalmi vezetés is hozzá segítette, hogy ez a kenyér ezzel nem kisebb lesz hanem nagyobb és mindannyiunk ügyét szolgálja. Ha akkor a Danuvia nem lép, nincs 1982-ben szerszám terv és nincs jövőhéten kiváló ünnepség. Nem rég megjelent egy c4bk a Népszabadsába azzal acimmel, hogy az utolsó csukja be a kaput. Azt prognasztizálta, hogy 2000-re kihal a Danuviából a szerszámos szakma, mert nincs rangján becsülve, elismerve és ez az utánpótlásra is negatív hatással van. Azt hiszem ezt a cikket majd időbei át lehet írni, mert elindult valami, ami ezt a tendenciát megváltoztathatja, hiszen korábban évente 10-15 %-kal csökkenő létszám ma már megállt, nem akar erről a területről