Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1970-02-27
- 11 Az igazgatók nagyon sokat tudnak tenni etekintetben, ha szívügyüknek tekintik a kérdést. Biztos vagyok, amit lehet mindent megtesznek, de talán még finomítani lehetne ezt a munkát. Felvetném azt is, hogy a közepes és gyengébb képességű gyerekek kel való foglalkozás legalább olyan fontos, mint a jóképességü fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozás. Kerestem a feladat-tervben olyan részt,hogy mit tartanak az ellenőrzés módszereként jónak. Bennünket Bihari elvtárs összehív időnként. Javasolom, hogy egyrészt az igazgatók beszámoltatásával kapcsolatban, másrészt a határozatban megfogalmazott feladatok ellenőrzésénél, szerepeltessük a határozati javaslatban ezt a két pontot. Tömpe elvtárs: Szerintem is az anyag jól tükrözi azt a helyzetet, ami a fizikai dolgozók gyermekeinek taníttatásánál tapasztalható. Ugyanakkor nem tükrözi valóban azokat az eredményeket, amiket e területen elértek. Felvetődik ugyancsak az a gondolat, hogy lehetne konkrétabb, esetenként jobban alátámaszthatta volna példákkal . A helyzet elemzésével összefüggésben: a tanács megfelelő szervei, az irányításuk alá tartozó iskolák, a IX. kongresszus óta a vezető testületek döntésének végrehajtása érdekében értek el eredményeket. Vannak azonban olyan részek, amiket nem oldottak meg, ezért a feladati résznél ezeket szerepeltetni kell. A kerület iskoláiban vannak kezdeményezések, voltak törekvések, amiknek eredményei ma még nem , vagy nehezen mutathatók ki, de később fognak jelentkezni. Beindult nálunk pl. az egésznapos iskolai oktatás, úgy néz ki, be fog válni. Jó lenne kiszélesíteni, azonban ennek nagyon sok tárgyi és személyi feltételei is vannak. Az itt tapasztalt törekvésekért elismerés illeti az osztály munkáját. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy rég® és akut probléma a követelmény-rendszernek a nem megfelelő alakulása és az ebben évek óta mutatkozó maximalizmus, nem következetes differenciálás. S amit meg kell mondani, hogy a pedagógusok fejéből nagyobb számban kell kiűzni a még meglévő szakmai sovinizmust. S el kell ültetni azt a gondolatot,hogy amikor oktat, figyelembe kell venni az oktató közeget, azt teljes egészében, és differenciálva. A minimumot kétségkívül meg kell határozni, s ezen belül vetődik fel, hogy a pedagógusok fejében elültetni annak gondolatát, hogy a fizikai dolgozók gyerekeivel még intenzivebben kell foglalkozni. Ugyanis ha nem foglalkozunk egyre növekvő intenzitással, akkor még inkább hátrányban vannak a fizikai dolgozók gyermekei és a versenyben le is maradnak. Annak megállapitása mellett,hogy fejlődött a tevékenységünk^ e téren, meg kell mondani, hogy jobban is fejlődhetett volna. Az oktatási osztálynak és az iskolák igazgatóinak kell érvényt szerezni, hogy a napközi otthonokban és a tanulószobákban olyan pedagógusokat foglalkoztassanak, akik tényleg tudnak adni a gyerekeknek. A pedagógusok felé pedig tisztázni kell, hogy ez a feladat mennyire fontos és nem lebecsülendő. Ez komoly pártszervezeti és komoly igazgatói' feladat is. Ezt véleményem szerint meg kell tárgyalni a párt titkárokkal, de az iskolaigazgatókkal is.
