Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1969-06-20

és következtetésként is inkább csak összefoglalja azokat, amik a számokban vannak. Azt a szükséges elemzést, amit a számok alapján kellett volna megtenni, tulajdonképpen nem végzi el. Ezért merül fel, hogy vajon saját tapasztalataim# általánosíthatók, vagy sem. Ugyanis ebből az anyagból az tűnik ki, hogy az első negyedében baj volt, vagy baj van, a megvizsgált üzemekben. S a vizsgált sokaságnál, ha ilyen következtetést vonunk le, hogy a termelés elmarad,a rendeléseket nem elégiti ki, stb. stb. akkor valamit kellett volna mondani, hogy mi az oka annak, hogy itt a XIV.kerületben a vizsgált vállalatok többségében ilyen problémák vannak. Ezt véleményem szerint mindenképpen - utólag is - meg kell tenni, s akkor kell valami kiutat, - ha egyáltalán kell, - találni.

Az valóban igaz, hogy önmagából valami statisztikai számokból végzetes, vagy túl optimista következtetéseket levonni nem lehet. Sajnos, a mi vállalatunk is hosszú idő után olyan helyzetbe került, amiért itt a rossz példák valamelyikénél mindig szerepel. Tu#lajbonképpen az okok mindegyikében problémánk volt. Még mi sem végeztük el az elemzést, hogy mi is a problémák oka.

A közgazdasági szabályzók és az itt alkalmazott fékek eredményeképpen általában a vállalatok 5-6 % termelésnövekedésre lennének képesek. Ezt a különböző szabályzók lehetővé teszik. Az az igazság, hogy mi hirdetjük az intenziv növekedést, de csak az extenziv növekedést tudjuk biztosítani. Azonban egyszerűen nem jön ember,hahem inkább még csökken is. A Telefongyár 710 milliós tervet tervezett, ami mellett 120 milliós nyereség van. El fogunk maradni a saját magunk által tervezettektől is, d messze elmaradunk amögött, amit a rendelők igényelnek tőlünk. Mit lehet ilyenkor csinálni? Egy pártszervezet elmondja a magáét, szidja a gazdasági vezetést, ő meg szépen betervezi. Itt a probléma.

S abban nincs igazad, hogy egy volumen-növekedésnél minden tényezővel számolni kell. Most azért meg lehet birálni a jelentés készi tőit, hogy objektiv volt a megállapitásuk, csak a számokat nézték és a következtetéseknél nem vették figyelembe az okokat. Ez a tényeken véleményem szerint semmit nem változtat. Azt kell nézni a terv összeállításakor, hogy a realitás megvan-e ahhoz a tervhez. Csak az a baj, hogy sok vállalatnál az álmok után futnak. Szaladnak a nagysápk után. Ezeket azután lehet indokolni, lehet népgazdasági érdekkel indokolni. Náhnk is indokolják. Ma már ott tartunk, hogy nem győzünk magyarázkodni. Minket becsültek a rendelőink. Nem szállítunk mi kevesebbet, mint tavaly és tavalyelőtt, csak éppen azt nem szállítjuk nekik amit kérnek tőlünk.

A másik dolog,hogy itt valami népgazdasági érdek is van. Véleményem szerint ezt a differenciált kezelését a szabályozóknál valóban nem lehet alkalmazni, de amikor kevés a lehetőségünk, azért valamilyen módon különbséget kell tennünk, mert az egyiknek kisebb, a másiknak nagyobbak a lehetőségei, a problémái.

A másik probléma a termelékenység problémája. Én nagyon egyetértek azzal, hogy azt valahol megállapították, hogy a termelékenységi mutató nem egy vállalati mutató, hanem népgazdasági kategória. De egy azért tény,hogy népgazdasági szinten 1968-ban 1 %-ot növekedett a termelékenység, szemben a hozzánk hasonló országokkal, ahol 5-6, vagy 11 %-os növekedést mutat.

Ennek a másik oldala,hogy mi deflációs kereskedelmet folytatunk. Termelékenységet dinamikus beruházások nélkül nem lehet jelentősen növelni. A mi ésetünkben lehet bizonyos tartalékokat feltárni