Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1968-02-09

10 Ez azt mutatja, hogy egyesek sokkal inkább hajlandók az utas! tást megszegni, mint azt vállalni, hogy megmondja a dolgozók nak, hogy azt a napot le kell dolgozni. Ilyen is van. Állítom, ha a fizikai munkásokat megkérdeznénk, meg tudnák mondani, hogy melyik az a vezető, amelyik a vezető ismérveivel rendelkezik, emellett persze, ha nem rendelkezik azt sem kell feltétlenül le­váltani. Rengeteg embert állítottunk be vezetőnek azért, mert nem tudtunk több pénzt adni neki. Egyharraadára biztos nincs szükség. Ha azt mondjuk, hogy marad a pénz, de megszűnik az a bizonyos rang, akkor biztos volna aki azt mondaná, hogy nem kell a több pénz, de maradjon a rang. Ma amikor nincs megszabva az alkalmazotti és a fizikai létszám a vállalatnál, nagyon fontos, hogy akik régebben bujtatva dolgoztak, a munkájuknak, képzettsé­güknek megfelelően átminősítést nyerjenek, mert felvetik, hogy annyi év után ezt nem érdemlik meg? A titkári értekezleten ha sor kerül erre az anyagra, azt javul­nám, hogy a felvetet bek mellett próbáljuk meg, hogy az uj modell­ből adódó uj problémákra is felhívjuk a figyelmet; s ez az uj modell bizonyos problémákat, uj szemléletet, módszerek bizonyos fokú megváltoztatását igényli. Ozimák elvtárs: Azzal kezdeném, hogy a Pol.Biz.e határozata lényegében felfrissítette és uj szempontokkal ellátta a pártszervezeteket. Nagyon sok hiba van e téren. A Pol.Biz. határozata alapján mi is PB és VB elé vittük a kérdést, ahol kb. azok jötték ki, amik elhangzottak, - nem akarom megismételni. Nálunk is voltak jók, kevésbé jók és ahol éppen csak meghallgat­ták, nem tudták kellőképpen helyére rakni és a maguk területére ültetni. Mégis, ami uj volt benne a- mi számunkra, az, hogy ezt nemcsak a pártszervezet csinálta, hanem csinálta a gazdasági veze­tés is. Mindenek előtt a Pol.Biz. majd a Miniszter tanács rende­leté alapján mindenki elkezdte a maga módján, a maga szerveivel e kérdést .megtárgyalni. Ezzel egyidőben rezérigazgatói utasitás is ment ki ezzel a munkával kapcsolatban. Egy ilyen nagyüzemben, ahol több száz vezetőről van szó végső fokon, az ő szerepük egé­szen más formában jelentkezik, mint ahol 40 emberrel kell foglal­kozni, mert azt könnyebb áttekinteni, s a valóságot, vagy a való­ságot megközelítő dolgokat nyilvánvaló, a legközelebbi vezetője tudja. Itt vetődik fel a kérdés, hogy minden vezető káderes, s hogy valóban minden vezető káderes-e. Nyilvánvaló, ha rátermettségről beszélünk, akkor az emberről, az emberekhez való viszonyáról be­szélünk, milyen az emberekhez való viszonya, tud-e vezetni, tudja-e belevinni a munkájába a párt- és kormányrendeleteket úgy, ahogy ott az adott helyzetben az jelentkezhet. Állitom, hogy vezetőink egyrésze, alsó és középszinten valamilyen . okból kifolyólag nem a valóságot mondják, vagy nem a valóságnak megfelelően minő­sítenek. Nem az az igazság, hogy 5 évenként minősítenek. Most ez a folyamat.meggyorsul majd, hogy kiderül, hogy az a vezető vezető-e. Mi is kimondtuk, hogy a gazdasági vezető legyen fele­lés a maga területén a politikai dolgokért is, legyen politikai vezetője is az adott területnek. De ina még sajnos, a könnyebb megoldást vállalják, pl. azt, hogy azt mondja, én adnék többet, de nincs, nem kapok felülről. Keressük, hogyan lehetne ebből minél gyorsabban kijutni, valahogy úgy, hogy merjék megmondani a véleményüket a minősítéseknél, hogy nem tartják jó vezetőnek, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom