Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1968-02-09

- 9 -A tudomány, a technaika és a kultúra ilyen gyors fejlődése következtében - lehet, hogy furcsa, amit mondok, - de egy vállalat vezetése ma már képtelen arra, hogy minden szervnek megmondja konkrétan a feladatát. Egyszerűen nem érthet minden részkérdéshez. A vállalatvezetőségek tudnak . alapvető irányokat, feladatokat

adni, de a megoldás módját ott az osztályon kell eldönteni.

Ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy az egész téma másként merül fel. Úgy, hogy a vállalati hatáskörök leadása objektiv, törvényszerű szükségszerűség. Ha pedig a hatáskörök lemennek és ott a-. főosztályokon, osztályokon dőlnek el a dolgok, akkor meg kell szokniok, hogy ők az önálló gazda. Másrészt, ha igy dőlnek el a dolgok, csak igy lehet üzemi demokrácia. E kettő szorosan összefügg. Honosítunk ilyen készáru-bérezést, s itt van véleményem szerint a legnagyobb probléma, mert ez a vállalat legjobb kollektíváját is szoritja, mert azt mondja, hogy "komám, te az én béremért nem lógsz", vagy ha jobban, olcsóbban tudjuk hozni, akkor többet kapunk. Úgy néz ki, hogy Ők maguk fogják a gyengébbeket maguk közül kitúrni. Ezsat is jelenti, hogy a káderekkel való foglalkozás sokkal hatékonyabb kell, hogy legyen, mint eddig. Mi mindent csak az emberekkel tudunk megoldani. Fel kell készülni arra, hogy sokkal több helyi segítéssel, sokkal hatékonyabb elemzéssel nézzük és nem lehet leszűkíteni kampányfeladatra, mert különben egészen kicsúszik a kezünkből ez a munka.

Ha megkésrdeznék, hogy a 3 követelmény közül meijgriket tartanám a legfontosabbnak, azt mondanám: a politikai és szakmai tudás fenntartása mellett a vezetőkészséget. Hogy a párt- és kormányhatározatok végrehajtására valaki képes-e, ez a harmadik ismérvhez tartozik véleményem szerint. Aki nem tudja végrehajtani a párt- és kormányhatározatokat az nem politikailag és szakmailag nem képzett, hanem vezetési készséggel nem rendelkezik.

Meg kell mondani, hogy amikor valaki munkájának megítéléséről van szó, szinte kettős mércét használunk. Ha pl. párttag megítéléséről van szó, szinte még a hang is más, ott kevésbé választjuk meg a szavakat, kevésbé taktikázunk, stb. S amikor jön a pártonkiviili, szélesebb a mosoly, udvariasabb a hang, stb.8 magasabb mércével mérünk a párttagjaink felé a gazdasági munkában is.

Vannak normák, amik a párttagot kötik - és helyesen kötik,- legyen plusz annál aki párttag, de az elbírálásánál is hajlamosak vagyunk arra, hogy a gazdasági munka megítélésében is eléggé szétválasztjuk a mércét. Ez gazdasági funkcióban lévő párttagjaink egyrészét zavarja, s meg kell mondani, hogy zavarja még a pártonkivülieket is. Feltétlenül helyes, ha őszintén, ugyanolyan módon és ugyanolyan mércét állítunk a pártonkivüliek felé is, mint a párttagok felé, ez csak közeliti hozzánk őket és nem taszítja.

Még ennek a 3-ik ismérvnek az alátámasztására: de sok olyan gazdasági vezetőnk van, aki nem velünk együtt sir, vagy nevet. El kellene gondolkozni azon, hogy miért van. Nyilván a szocialista vezetőnek kettős problémát kell megoldani, képviselni a párt- és állami érdekeket és képviselni a beosztottak érdekeit. Nem győzöm eléggé mondani,hogy a mi rendszerünk sajátossága, hogy alapvetően nem ellentételek ezek az érdekek, nem igaz, hogy az a jó vezető, aki elnézi a trehányságot, lustaságot, mert ez nem használ a saját kollektívájának sem, - de kritikusabb esetekben szeretik a népszerűbb feladatokat választani. Pl. vannak ezek az ünnepek előtti félnapok, amikor nem dolgoznak, de be kell hozni. Volt ahol meglehetett szervezni, melyik napon kedvezőbb a behozása, de 75 %-a különböző ürüggyel elment, nem hozta be.