Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-05-31
mert úgy érzik nincsenek megbecsülve. Takács elvtársi Teljes mértékben egyetértek Ozimák elvtárssal, a gyakorlatban ezzel a jelenséggel nagyon sok esetben találkozunk. A darabbér rendszerrel kapcsolatban: A darabbér rendszernek alkalmazkodnia kell a vállalat profiljához. Nagyon helytelen volt 1956 előtt, hogy fetisizáltuk a normát és ott is bevezettük, ahol ez nem volt célszerű. Pl. TMK. szerszámgyártás fcb. . Van egy olyan törekvés, mely irányt mutat az egyenes darabbér rendszer felé. Ez önmagában nem rossz, ha azt úgy készitik elő ahogy azt kell. Azt mondjuk* hogy nyugaton legritkább esetben van norma, .ott zömében órabérben dolgoznak, de ott olyan művezető van, aki leveszi az órabéré^ a munkásnak ha nem dolgozik. De felteszem a kérdést hol van nálunk ilyen művezető? A darabbérezést ott a legcélszerűbb bevezetni, ahol nagy széria van. Az órabér rendszernél, aki jól dolgozik annak merjünk adni, ez nagyon ösztönzőleg hat. Nagy elvtársi Komoly problémáink vannak a fiatalok foglalkoztatottságával kapcsolatban és itt elsősorban a 14-18 évesekre gondplok. Egyes vállalatok, mint pl. azÉM. Asztalosipari Vállalat is egész komoly toborzásokat folytat fiatal, 6 órás munkaidőben 550.- 500., Ft.-os bérért foglalkoztatott fiatalok után. Ezek a fiatalok a .felnőtt dolgozók teljesítményének a 60-70%-át hozzák és ezzel ? szemben bérben csak a 25-30%át kapják meg. Nagyon mininjális összegnek tartjuk ezt. Az is nagy gondot okoz, hogy a mozgalom nincs felkészülve, arra, hogy ezekkel a fiatalokkal hatékonyabban foglalkozzon, közelebb hozza őket a mozgalomhoz, mivel munkaidejük _ 12 órakor befejeződik. Elsikkad a mozgalomhoz való közeledésük és szabadidejük kihasználásánál is sok probléma jelentkezik. Olyan törekvéseink vannak, hogy a vállalatok perspektivikusan '-x vennék fel ezeket a gyerekeket, ne sorvasszuk el a, fejlődésüket. A Telefongyárban nagyon szép törekvések vannak ebben az irányban, mely az ifjpsági műhely létrehozásában nyilvánul meg. Rózsavölgyi elvtársi Amit Nagy elvtárs felvetett messzemenően nem tudok vele egyetérteni. Mindjárt azzal kezdeném, hogy a mi vállalatiunk egyetlen 6 órás munkaidőben dolgozó fiatalt sem alkalmaz. A következő a helyzet: Valahogy el kellene most már határozni, hogy ebben az országban a mi életünk berendezésében akarunk e következetesen alapelveket valósítani, vagy nem. Akarjuk e pl. azt, hogy kinek- kinek a személyi góléte a munkája társadalmi hasznosságának mértékével valósuljon meg. Ha akarjuk ezt csinálni annak, követelményei vannak. Az a fiatal természeténél fogva komolytalanabb, más a munkaerkölcse, más a munkaintenzitása, egész légköre. Milyen perspektívát adjunk számukra? Érdemes ebből a szempontból megnézni a statisztikát. A magyar iparban a foglalkoztatottságon belül a szakmunkás hányad nagyon magas. A nyugati országokban a foglalkoztatotság hányad statisztikája igen komoly mértékben a betanított munkás növelésében mutatkpzik meg és ez a törvényszerű, velejárója a technika és a tu-
