Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1965-11-05
6 A II. fejezettel kapcsolatban: azóta, hogy a VB foglalkozott a párttitkárok munkamódszerének, a munkafegyelemnek a helyzetével, az irányítási készséget, a tájékoztatási készséget is beleértve, - e két év után úgy értékelhetjük, hogy a megfelelő szintre fejlesztettük. Azt hiszem, olyan továbblépést kellene tennünk, hogy a tagság felé hogyan viszik mindaat az alapszervezetek. Amikor mi olyan igényt támasztunk a párttitkáraink felé, hogy jóval magasabb látókörrel bírjanak, minden Vonatkozásban, mint általában a körülöttük dolgozók, hogy legalább üzemi szfintü, de kerületi szintű látókörrel is bírjanak, akkor a tagságunktól is megkívánhatjuk, hogy látókörük magasabb legyen, mint a körülöttük dolgozó többi munkásé. Ezen a téren nekünk itt most már olyan lépést kell tenni, aminek a hatékonyságát is feltétlenül látjuk. A titkárokkal való beszélgetéseknél az volt a tapasztalatom,- közép és kisüzemi titkárokkal folytatott beszélgetésről volt szó, - hogy elég türelmetleneknek bizonyultak, sokkal magasabb színvonalú titkári értekezleteket akarnak. Én kér«deztem, nogy mit értenek ez alatt? Azt mondták, hogy az igényességet magukra vonatkoztatják, nem a kerület felé vetik fel. S ebben a magasabb szintben feltétlenül igénylik azt is, hogy a vállalatok felsőbb szervei és azoknak pártszervezetei megkeressék Őket, - pl. a tervtárgyalások után. Amit az ideológiai és kulturális munkával kapcsolatban elmondott Schumeth elvtárs, valóban így is van. Talán annyit tennék hozzá, hogy nem mindig azokat az erőket tudjuk itt felvonultatni, amik a mi kerületünkben rendelkezésre állnak és valóban a koordinálás problémája merül fel akadályozó tényezőként, hogy azon javítani kellene. Hogy nincsennek kihasználva a rendelkezésre álló erők,-s ez nyilván nem mostani probléma, - kerületünkben több száz, talán ezer pedagógus is van, akik nincsenek kihasználva a népművelésben. Nem tudnám megmondani a formát, hogyan lehetne ezt az elég nagy szellemi kapacitást kihasználni, de el kellene ezen gondolkozni. Sőt, a pedagógusok körét bővithetném a tudományos intézetekben dolgozókkal. ?'nnek olyan haszna is volna, hogy egyrészt az iskolák kitárulnának a társadalom felé, másik haszna az volna, hogy akik benne lennének ebben a munkában, azoknak a fejlődése is jobban biztosított lenne. A másik probléma az ideológiai és kulturális munkával kapcsolatban, amit fel kellene vetni, hogy amikor elindítunk egy tevékenységi formát, előtte eldönteni, hogy mit akarunk és ahhoz a formát, eszközrendszert kidolgozni. A mi PB-nk ezen a téren már sokat tett, a határozatai azok jók, azt sok konkrét dologgal is alá lehet támasztani, - ha csak az iskolák, a KISZ, az iskolán kívüli kulturális élet fejlődését, stb. nézzük. Ezt kellene még jobban kibányászni azoknak az elvtársaknak, akik gyakorlati végrehajtói ennek, hogy mit lehetne még kihozni a határozatainkból. Emellett megateremteni több olyan kihasználatlan kapcsolatot és gondolkozni kellene azon, hogy a kerületi kulturális életünknek a machanizmus&ból kikapcsoljuk a 20-adrendü "művészeket", akik a perifériákon helyezkednek el és azt mondhatnám, hogy a tanácsunk költségvetésére baziroznak, s talán inkább kollektívákat kellene ennek a költségvetésnek úgy segíteni, mint ahogy most nem segíti. I
