Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1965-11-05
hogy azok az instruktor elvtársak, vagy PB tagok tartsanak munkakapcsolatot - akikhez az adott terület tartozik, - a minisztériumokban, a szakirányitást ellátó minisztériumi szervekkel. Ezt csináljuk is egy-egy konkrét ügyben, de nemcsak erről van szó, hanem kritikai befolyásolással is éljünk. Egy olyan kérdés, amire lehet, hogy helyes kitérni, ez a VB-ben és a pártapparátusban végbement fluktuáció. Minden egészséges változás ellenére, ami Végbement a 2-3 évvel ezelőtti apparátushoz képest, mégis az a helyzet, hogy többen vannak akik jöttek, mint ahányan megmaradtak. Egyrészt ennek a fluktuációnak a magyarázatával foglalkozni, másrészt, hogy a fluktuáció dacára a munka folyamatos továbbvitele biztosítva volt, - s ez pozitívum az apparátusra, és azt jelenti, hogy gondoskodással történt ennek a levezetése. Megint az a kérdés, hogy fizikailag is kimenni a területre. Ezt a részét én helyeselném, bizonyos rendszerességgel is. Még akkor is helyes lenne, ha fáradságot, időt jelent, pénzráforditást is jelenthet. Mindezt figyelembe véve mégis javasolnám és helyesnek látnám, ha évente esetleg kétszer, megfelelő cérnával kimenne a VB egy-egy kiválasztott területre. Ez azért is helyes lenne, mert vannak bizonyos dolgok, amiket csak az ottani körülmények között lehet megismerni. 3 ennek jobban örülnének az alapszervezetek is, bizonyára. Ha szabad arra a képzőművészeti kiállításra rátérni, amit ichumeth elvtárs említett, főleg a hangvételből, a bevezetőből érezhető, hogy alapvetően helytelen tendenciák vezették ennek a kiállításnak a megrendezőjét. Azonban szerintem a kiállításban nem alapvetően azon dől el a kérdés, hogy mit mond annak a megrendezője, hanem, hogy mit ábrázolnak a képek. Adminisztrativ eszközökkel az ember látszólag rendet teremt, de nem biztos, hogy ez a problémát is megoldja. Talán tudnánk találni olyat, aki megnézné a képeket és tudna referálni róluk. Hiszen a hivatalos képzőművészeti kiállításon is van olyan primitiv kép, amit én bizony mázolmánynak tekintek. Azután a VEGYTERV részére készítendő gobelin-pályázatokért is kifizettünk kétszer 18 ezer Et-ot - mivel egyáltalán nem voltak elfogadhatók, - most a művésszel való többszöri beszélgetés, tárgyalás alapján már kezd valamivel reálisabbá válni az a gobelin, s az előzetes, papirra festett képért 70-90 ezer Et-ot kell majd fizetnünk. Ezt csak azért említem, hogy milyen összegekről van szq művészeti téren. Ott van egy bürokratikus művészeti végrehajtó apparátus, amelynek módja van arra, hogy irányítson, tárgyaljon. El tudom képzelni, hogy a zuglói képzőművészeti kör által kezdeményezett kiállításon nemcsak félreismert zsenikről lehet szó, akik avantgardista törekvéseket követnek. Tehát nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy ilyen partizán-akcióban nincs-e egy igazság, amellett, hogy az adminisztrativ intézkedés feltétlenül^ helyes. No már most, ez elvezet egy politikai kérdéshez, ami a mai időkkel kapcsolatos. Volt egy színdarab, aminek az volt a cime: 12 dühös ember. Nekem most van egy olyan elnevezésem, hogy 100 dühös ember - a KB-ban. felmerülnek hibák, amik az embert dühösitik. Nem biztos, hogy jó támogatása a
