Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1965-08-13

akik eléggé megalapozottan meg tudják jelölni az utat, ahol nekünk haladni kell, a művészeti esztétika és a művész éti4 általános irányelvekkel kapcsolatban alig lehet olyat összehozni, hogy megalapozott álláspontot lehessen kihozni belőle. A művészet-történettel kapcsolatban azt nekünk el kell ismerni, hogy ebben a bűnösek mi magunk is vagyunk. El kellene gondolkozni a Szépművészeti Muzeum vezetőinek is, hogy hogyan lehetne egy olyan művészeti bizottságot összehozni, ahol napirendre tűznénk azoknak az elméleti kérdéseknek a megtárgyalását, amiknek kidolgozása nem várathat magára. Arra kell törekednünk, hogy olyan kérdéseket is magunk elé tűzzünk és megoldjunk, amik a művészeti téren is előbbre visznek bennünket. Valóban, a Szovjetunióban sem túlságosan haladtak előre, ennek oka, hogy ott is nagyobb problémák voltak a társadalmi tudományok tekintetében is, mint ezek a kérdések. Ami messze megelőz bennünket a Szovjetunióban, az a múzeumok gyakorlata. A tárlatvezetéssel és a kiállításokkal elérték, hogy sokkal többet visznek magukkal a múzeumokból a látogatók, mint nálunk. Nálunk inkább csak a vizuális élmény az, ami eredménynek mondható. Próbálkoztunk olyannal is, hogy próbáltunk megmagyarázni bizonyos képzőművészei alkotást, mint pl. az Élet és Tudományban volt egy cikksorozat, a “Miért szép?”, ahol szintén felbontották részleteire és megmagyaráztak egyes müveket. A mi tevékenységünk még e tekintetben is elmarad. Azt hiszem, Aczél elvtárs birálata jogos, mert ha mi segitünk annak a látogatónak, aki nem kap tárlatvezetőt, meglátni azt, ami a legfontosabb abban az alkotásban, akkor azt hiszem, helyes utón járunk és áthidalhatunk moderh. eszközökkel olyan hiányosságokat is, amikkel egyébként nem tudunk megbirkózni.

Mé^gyszer megismétlem, hogy becsületes, jó munkát végeznek az elvtársak, a pártszervezet munkáját is ilyennek ismerjük. Egyike azoknak a Szépművészeti Muzeum, amelyik a legkevesebb problémát okozza, nem anyagi és egyéb nehézségeket tekintve, hanem a legkevésbé zűrös, ellentmondásos a Szépművészeti Muzeum tevékenysége.

Somló' elvtárs: A pártszervezet tekintélyének a kérdése: hogy egy pártszervezet feladatainak meg tudjon felelni és tekintélye legyen, azzal nagyon sokat kell a pártszervezetnek foglalkozni és az egyes kommunistáknak, hogy azon valami is javuljon. A pártszervezetet nemcsak olyan kérdésekbe kell bevonni, amikre helyes választ tud adni, hanem olyan kérdésekbe, amik egyáltalán vannak, még akkor is, ha nem biztos, hogy a pártszervezet állásfoglalása helyes irányban befolyásolja az eseményeket.

Az utánpóiŰás és az egyetemi ráhatás kérdése: bár nem akarok párhuzamot vonni a Vegyterv és a Muzeum között, de mi oktatunk egyetemen, technikumban, stb. és az a ráhatás, ami kezdődik az oktatási segédmunkában és utána fokozódik, azt hiszem mégiscsak egy jó kezdő munka lenne a muzeum részére is.

A harmadik gondolat, hogy vannak a kerület üzemeiben képzőművészeti, művészeti szakkörök és más jónéhány olyan szerv van, ahol művészeti érdeklődésű emberek vannak. Miért nem lehetne a Szépművészeti Muzeum baráti körét megalakítani, a társadalmi bázist szélesíteni, amely mégiscsak egy szervezett erőt jelentene. Lehet, hogy nem fog eredményre vezetni, de el