Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1965-04-09
az mindegyik egy külön történet. Én pl. találtam egy olyan munkát, egy olyan tevékenységet, amely a mozgalomhoz vitt és nem is engedett el. Ezt azért mondom, hogy olyan tevékenységi formákat kell szerveznünk, vagy szerveztetnünk, amelyek minden esetben adottak, s amelyek magukhoz tudnák kapcsolni az embereket, mélyebben megismernénk az illetők képességét, érdeklődési körét, stb. s azután már hozzánk jön. Az a tapasztalatom, hogy a pártélet egyes formái megmerevedtek. Nem akarok általánosítani, én a magam területéről mondom a példát. Itt volt a felszabadulásunk 20. évfordulójára a felkészülés. Az ünnepélyek, megemlékezések sokasága, - ez teljesen merevvé vált.Csak a magam tapasztalatait mondom el. Minden nagy eszme, minden nagy dolog egy tulhajtottság esetén egy közömbösségbe csap át. Meg kellett emlékezni március 15-éről azután március 21-éről, s akkor már tiltakoztak az ellen, hogy az iskolában tartsuk az ünnepélyt. Az már tetszett nekik, hogy elmentünk megkoszorúzni az emlékműveket, kirándulás keretén belül történtek a megemlékezések, s még az iskolai nagy ünnepélyünket is más, a szokottól eltérő módon tartottuk. Tehát véleménye® szerint kell nekünk más módokkal, más módszerekkel dolgozni nemcsak a kerületben, hanem lenn az alapszervezetben is. Ott volt a szép elgondolás, hogy ünnepeljék meg az énekkarok a felszabadulást egy verseny keretében. Hát ott voltak a versenyzők és egymásnak tapsoltak. De ha pl. az üzemben egyik évben az egyik szerv, a másik évben a másik szerv veszi kézbe ennek szervezését, lebonyolítását, ahhoz aktívákat is tudnak találni, nem kell mindig hivatásos művészeket felkérni, - s itt lenne mindjárt a pártcsoportoknak konkrét feladatai is. Arra szeretném felhivni a figyelmet, hogy most már módszertani kérdést is kellene rendezni, szervezni lenn az alapszervezetekben, a tevékenységi formákra több gondot fordítani, s azt hiszem, akkor a párthoz sokkal többen jönnének. Azt hiszem, lassanként kellene ezzel is törődnünk. Szakos elvtárs: Az egyik amit említenék, hogy a Telefongyárban f oly ó’ f elvét éli munkában megmutatkozó eredmények nem olyan nagyok, mint ahogy a Bajnai elvtárs által elmondottak után esetleg a PB látja. Tavalyelőtt is vizsgáltuk és kerestük a bajok okait náluk is. Általában 17-18 felvétel van ebben a nagy gyárban, ahol olyan nagy a létszám. S ha azt nézzük, hogy milyen sokan mennek egy-ogy évben nyugdíjba onnan, akkor bizony nem növekszik, hanem inkább csökken a párttagság száma. Ez a helyzet a Danuviában, az Aluminiumgyárban is, s a többi nagyüzemben, tehát, hogy ahol a kvalifikált szakmunkások vannak, ott a párttagság nagyon kevés, ott az emberek nem akarnak belépni és szervezés sem folyik úgy, ahogy kellene. Ezért kellj hogy lássuk: mi nem mondhatunk le a pártba való szervezésről, s azt elő kell készíteni, nem várhatunk a pártba való jelentkezésre. Megemlítem, s a VB hibájául rovom fel, hogy nem adta meg a lehetőséget, hogy tavaly a titkárin külön napirendi pontként vigyük az anyagot, ne tájékoztatóként, mert igy a titkárok végighallgatták csak és nem érezték magukat hibásnak ebben. Mi pedig úgy éreztük,-a bizottság tagjai, - hogy kár volt az egész munkáért. Márpedig csak a párttitkárokkal, a PB munkatársaival, az egész párttagság zömével lehet csak ezt a munkát sikeresen végezni.
