Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1964-03-13

Talán 3 dologban kellene a rendszeres prémium területén előbbre menni. Az egyik a feladat kitűzésének megjavítása és a kifizetés megszilárdítása, amit Takács éa Belágyi elvtárs is megfogalmazott. A másik az állandó prémiumban részesülők körét szűkíteni kell, amellett, hogy lesz és kell, hogy legyen funkcióra megszabott prémium, elsősorban a maga­sabb munkakörökben. De feltétlenül, tendenciában, az állandó prémiumban részesülők számát szűkíteni kell. A harmadik végül, hogy rugalmas legyen, formálható és formá­­lódejon is az adott feladatoknak a megoldásához, mert azért is hoztuk fel az anyagban is a példát, hogy a rendszeres premi­záltak körében a termelés mennyiségi problémái vannak előtér­ben, nem pedig azok, amik fő feladatok most előttünk, mint a gyártmányfejlesztés, stb. Rugalmasan formálódjon az élethez, s ez a bérpolitikára, az alapbér alkalmazására is ugyanilyen érvényes. Egy félreértést szeretnék tisztázni a politikai ösztönzőkkel kapcsolatban. Úgy látszik, hogy a bevezetőmben az álláspontot nem eléggé jól ismertettem. En a Fülöp elvtárs megfogalmazá­sával értek egyet, mert nem szabad összetéveszteni a politi­ka elsődlegességét és a politikai ösztönzők, mint módszer, alkalmazásával. Mert az nem vitatható, hogy a politikai az elsődleges, hogy az anyagi ösztönzők megfelelően legyenek al­kalmazva, ez is a helyes politika következménye. De az ösz­tönzők között, mint módszer, jelenleg nem az elsődleges. Én azt mondtam, hogy a politikai, erkölcsi ösztönzők viszonyá­ban rendszerint időben megelőzi és utána válik erkölcsi ösz­tönzővé az a politikai tevékenység, amit mi végzünk. A tendenciát illetően természetesen már felállíthatjuk azt a követelményt, hogy a tudati ösztönzés, illetve a tudat, mint ösztönzőerő egyre inkább nagyobb szerepet kapjon. A jutalmazásnak is nyilván elsődleges szerepe, hogy ösztönöz­zön. Itt a vita azon van, hogy az anyagban úgy vetjük fel, hogy nem értünk egyet a centralizált jutalmazási módszerrel, hogy pl. április 4-én 200 név felolvasása után néhány ember ki­osztja a jutalmat. Igaz, nagyon széles dolgozó tömegek látják, de nincs ott a magyarázat, hogy az illető miért kapja a jutal­mat. Ha szükebb kollektíva előtt történik és pár mondatban elmondják, hogy ezt azért és ezért kapod, ez a leghatásosabb ösztönző forma. Sőt, a prémium kifizetéssel kapcsolatban is elhangzottak ilyen bírálatok. Nincs semmi külsőség, nincs semmi magyarázat hozzá. Lehet, hogy egyes helyen ezt is meg­csinálják. Végül: az alapbéreknél két elvtárs is felszólalt, hogy az alapbért nem sorolják a vezetők az ösztönzők közé. Hogy ösz­tönző, ez világos, aki kapja az is ösztönözve van, az is világos, - de szeretném megmondani, hogy a vezetők nem tekin­tik az alapbbért és az ezzel való gazdálkodást ösztönzőnek. Mert ha annak tekintenék, azt a sok hibát nem követnék el, amiket elkövetnek. Schumeth elvtárs összefoglalja a vitát: Az előző viták, amig ide eljutott az anyag, és az itteni vita is azt mutatja, hogy nagyon jó dolog volt, hogy mi ehhez a kérdéshez hozzányúltunk. Két cél vezetett, és kell, hogy vezes­sen a vita továbbvitelében, és ezért javasolom, hogy jóváhagyott vitaanyagként vihessük tovább, hogy vitaalapot adhassunk, mert ha mi egy megcáfolhatatlan dologként vinnénk tovább, akkor eleve elvennénk azt a szerepét, amit szeretnénk neki adni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom