Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1964-03-13
10 -Vannak ezek az úgynevezett kiemelkedő emberek, és gyakorlatilag ezekből ilyen munkás-arisztokratákat csinálunk, s a prémiumot ezek felé ii'ányitjuk, akiknél először ez ösztönző volt, de ma már nem is hajlandó többletet adni, csak ha biztosítják részére a prémiumot. S amikor ez nincs, akkor nagyon sok probléma van velük. Itt is kialakultak hagyományos és jó módszerek is, s itt *’ is megmutatkozik, hogy félünk az 1956. előtt alkalmazott jó módszerektől, hogy a fényképét kitesszük, stb. Igaz, hogy túlzásba vittük, de ahelyett, hogy levonnánk belőle a tanulságokat és alkalmaznánk a bevált módszert, inkább eldobjuk az egészet. Nekem is az a véleményem, hogy az utóbbi években az anyagi sra ösztönzők felé tendált ez az anyagi és erkölcsi ösztönzők aránya. Bizonyos fokig a hibás értelmezésből is fakadt, meg kényelmességből és álhumánumból is. Tavaly bevezettük, hogy elismerésként a vándorserleg, a vándorszázló marad ilyen esetekben és a gyakorlat azt mutatja, hogy ezelíáiatásosak, jól alkalmazhatók, s ösztönzők, csak fel kell frissíteni és ténylegesen alkalmazni kell. Szerintem is helyes arányokat kell kialakítani ebben. Nem szabad elvetni az anyagi ösztönzők szerepét, mert nagyon fontos szerepe van, csak vissza kell szorítani és olyan szinten tartani, ami egészséges, megfelelő és erősíteni kell a politikai, erkölcsi ösztönzők hatását, ami a pártszervezet politikai hatását is jelenti. Szabó Gyula elvtárs; Takács elvtárssal nagyon sok vonatkozásban egyetértek* Az anyagi ösztönzők és a politikai, erkölcsi ösztönzők arányaiban eltolódás mutatkozik az anyagi ösztönzők javára. Más-más mércét alkalmazunk különböző területeken és nem vagyunk eléggé következetesek ezeknek a mércéknek az alkalmazásában. Úgy az anyagi, mint a politikai, erkölcsi ösztönzők a gyakorlati életben nem eléggé ösztönzően hatnak. Szerintem ebben objbktiv és szubjektív körülmények játszanak közre. Az objektív körülmények a termelés fejlettségi kofából adódnak, másrészt pedig az árutermelés kérdéséből, hogy az árutermelés azon a fokán, amelyen áll, és életünk összes területén mindenütt jelentkezik. Hogyan állunk az anyagi és a politikai, erkölcsi ösztönzők arányának a kérdésével? Az anyagban elég óvatosan van megfogalmazva, hogy nem teljes az egyéni.és a táradalmi érdek összhangja. Igaz ugyan, hogy az egyén és társadalmi érdek összhangjában kibékíthetetlen ellentétek nincsenek, de az, hogy nem teljes még, ez úgy érzem, hogy elég szerény fogalmazás, mert adott ellentéteké jelenleg még elég súlyosan fellelhetők. Nem csupán fellelhetők, hanem elég széles körben el is terjedtek, ami azt jelenti, hogy a szocialista tudat a gazdasági alaptól nyilván nem választható el. Ha csak arra gondolok, hogy nagyon sokan totózunk és lottózunk, ez a munka nélküli pénzhezjutás szándékát jelenti. De más terület ene, a borravaló kérdésében, az orvosoknál, de szinte a társadalom minden rétegében megtalálható. Az utóbbi években nagyvonalúan még elvben is lemondtunk arról, hogy "öntudatos dolgozó borravalót nem fogad el", odáig fejlődtünk, hogy ma már ezt a cédulát is levettük a falról. Nyilvánvaló, hogy a tudat és a gazdasági alap összhangjában bizonyos nagyobb differenciák fellelhetők. S ha mi elvi alapon nézzük ezt a kérdést, azt kellene megállapítanunk, hogy a politikai, erkölcsi ösztönzőknek az eddiginél sokkal nagyobb és jelentősebb szerepet kellene biztosítani, azzal együtt, hogy elismerjük az anyagi ösztönzőknek jelen életünkben még elég komoly és 'fontos jellegét. Ugyancsak problémaként jelentkezik általánosságban a más-más mérce alkalmazása, ami fellelhető egy-egy üzemen belül is, dd különösen az egész társadalmunkban, mert mást várni az egyes rétegektől,.
