Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1964-03-13
mondjuk, a munkásoktól várni, más rétegektől nem, véleményem szerint nem lehet. Itt is lennének jelentősebb feladataink. Társadalmi munka és nem társadalmi munka között is fellelhető adott ellentét. ' Pl. a pedagógusok. Ismerjük a fizetésüket, tudjuk, hogy zömében esti iskolákon is tanitanak, ami plusz fizetést is jelent. Pl. választhat, hogy a napi elfoglaltsága mellett tanácstag legyen-e társadalmi munkában, vagy lemond erről és ehelyett inkább esti iskolában tanit. Társadalmilag mindkettő hasznos az adott szinten. A kettő együtt nem hiszem, hogy menne, hogy - ha elvállalja és megválasztják, - jó tanácstag legyen és tanítson is esti iskolában. S azt hiszem, nagyon nehéz a választás, hogy melyiket válassza. Itt ilyen adott ellentmondás található. De lehet venni ilyeneket üzemekből is, ahol e^yik réteg felé az anyagi ösztönzőket helyezzük előtérbe, a másik réteg felé pedig a szocialista tudat, az öntudat kérdését vetjük fel. Ezt értem én más-más mérce alatt. Véleményem szerint megvizsgálandó, hogy azonos, vagy legalábbis megközelitőleg azonos mércéket alkalmazzunk ^különböző munkakörökben, elfoglaltsági körökben az anyagi ösztönzőket és a politikai, erkölcsi ösztönzőket illetően is. A 3-ik ilyen problémakör, hogy az anyagi ösztönzőerők sem teljesen tisztázottak, ill. ezek sem válnak néha olyan anyagi ösztönzővé, mint ahogy válniok kellene. Nálunk pl. van a gyártási anyagi ösztönző, amely teljesen elvesztette anyagi ösztönző mivoltát és nyilvánosan elismert fizetés kiegészitési járulékként lehet nevezni, szinte minden vonatkozásiban. De ez vonatkozik más premizálási xkkés összegre is. A jutalmazás mércéje is legtöbb esetben olyan, hogy megnézik, ki kapott legutóbb és igy valahogy szépen sorra kerül mindenki a jutalmazásban másfél, két év alatt. Ez is némileg fizetés kiegészítéssé válik ilyen mérce alapján. Lehet azon gondolkozni, hogy a jutalmazási rendszert nem lehetne-e valamilyen céljutalmazáshoz kötni, hogy valami elvégzett feladat alapján kellene, hogy kppják. Itt megállapítjuk a problémákat a prémium-rendszerben, de az egész rendszernek a változtatása szerintem lehetetlen. A feladat az lenne, hogy az adott rendszeren belül megkeresni a gyakorlati módszereit annak, hogy hogyan tudunk hatékonyabban élni a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Úgy érzem, hogy erre vonatkozóan ez az anyag sem tudott megoldást találni és talán, ha javaslatot lehet tenni, azt javasolnám, hogy alaposan igyekezzünk a módszereit felmérni, hogy az adott kereteken belül hogyan, milyen törekvésekkel lehet nagyobb eredményeket elérni. A politikai, erkölcsi ösztönzők szerepét nagyjából érintettem, ügy érzem, hogy a régi, megcsontosodott formákon túl, az utóbbi időben nem jutottunk előbbre. Nagyon sokunknak van valamilyen kitüntetése. Én Jpl. nem tudom mikor feltenni. S másokon sem látom, csak amikor megkapja. Ez is azt mutatja, hogy egy kicsit talán mi magunk is, és talán szélesebb társadalmi körökben is, az erkölcsi, politikai ösztönzők jelenlegi formáját talán egy kicsit lebecsülik, és mi magunk sem tudtunk odáig eljutni# hogy a jelenlegi formák elismerését vigyük a köztudatba, vagy a jelenlegi formák helyett miket vihetnénk a köztudatba. S az anyag ereje sem tetjedt addig, hogy alaposabb felmérést eszközöljön ebben a témában.
