Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1963-05-10
kz utóbbi években 10 kutató távozott el az intézetből. Ezért ment el Szénás! dr. az intézetből. S ugyanez várt a párt, vagy egyéb funkcionáriusokra, akik fel merték emelni a szavukat ellene. Ezért következhettek be ezek a dolgok. A pártvezetőség nagyon sokat vitatkozott Dombai elvtárssal. Benkő elvtársnál is fenn jártunk és elmondtuk ezeket- és én is ott látom a főigazgatóság kidáágák hibáját, hogy nem tette meg a szükséges intézkedéseket ezekben az ügyekben, amiket feléjük jeleztünk. A Dombai hibájának az elsimítása folyt és nem a problémák megoldása. Visszaélés történt az intézetnél, amire felhívtuk a főigazgatóság és a BM figyelmét is, - többek között olyan drága műszereket rendeltek, amiket nem tudtak semmire sem használni, de súlyos milliókat adtak ki rá. Vagy elkészültek u^ műszerek, amik nem a népgazdaságot szolgálják, hanem egyéb ma 2? területre jutottak el, vagy kiselejtezés utján egyéb helyre kerültek. El lett tussolva az ügy, másrészt, inivel névtelen volt a bejelentés, a bejelentők ellen meginditttták az eljárásokat. Azt mondták, hogy én vagyok az egyik szei'vezője a névtelen levélnek, valóban én vagyok es névtelenül azért irtuk, mert igy is megindult ellenünk az eljárás, hátha még aláirtuk volna. Szeretném elmondani, hogy 27 párttag van, ebből mindössze 7 a kutató. A többiek gépkocsivezetők, stb. műszaki beosztásokban vannak. Volt bizonyos kisebbségi érzés az elvtársakban, nem is merték felvetni a problémáikat, nem is mertek bírálni. Természetes, hogy a taggyűlések és egyéb pártrendezvények színvonala nagyon alacsony volt, csak a gazdasági problémáknál volt élénk a vita. S pontosan az értelmiségi párttagok közül kerültek ki azok, akikkel fel kellett venni a harcot, ők csoportosultak ilyen klikkbe. Hozzátartozik a vitához, hogy mi ezt egy időben felismertük, amikor a pártiskoláról visszajöttem és kértem a PB-ot is, hogy nyújtson ebben segítséget. Láttuk már akkor Kovács Bélának és LaszIónénak a szerepét. /Szatmári elvtárs kéri, hogy Morvái elvtárs mondja el véleményét Csikiné és Zemplényiné elvtársnőkről./ Azt tudnám mondani, hogy Csikiné elvtársnőéknek 1958-59-ben a meglátásuk helyes, jó volt. Az a segítség, amit nyújtották a pártszervezetnek, akkor helyes volt. A brigádvizsgálat is megállapította akkor, hogy a módszereik voltak helytelenek, türelmetlenek voltak, egyszerre akartak mindent elintézni. Amikor lezárult ez a kérdés, ott követtek el hibát, hogy akkor setffálltak meg, hanem továbbra is keresték, hogy mi a probléma és az egész támadást Dombai elvtárs ellenü irányították. A felettes szervek is észrevették és most azt mondják, hogy ők már 5 évvel ezelőtt is megmondták ezt. Mindenkit hibásnak látnak, ebben látom az ő hibájukat /Csikinéékét/. Ez ilyen bizonytalanságot okozott, mindenki félt, hogy hátha most majd engem fognak elbocsájtani, stb. De a fő bizalmatlanság Csikinéék részéről Dombai felé mutatkozott meg, s bizonyos tábort alakítottak ki maguk között. Csikiné modora az, ami nagyon rossz. Ha jó is akar mondani, olyan hangsúllyal,modorban mondja, ami visszatetszést vált ki, még az elvtársak között is. A bírálat mögött ilyen erős megbántás is volt, amit nem szívesen vettek az elvtársak. Csikiné a régi tapasztalataiból vette azt a következteütést, hogy az ő véleménye az egyedül helyes és másnak helyes !véleménye nem lehet. Eddig amiket felvetett, azok évek után •beigazolódtak, s valószínű, most is azt tartja, hogy az ő szava i szent és sérthetetlen. Emellett ilyen parancsoldatáéi módsze’ .vekhez folyamodott. De tiszta szívvel merem azt mondani, hogy Csikinéékat nagyon őszinte pártféltés vezette, a másik oldala, hogy túlzásba vitte a dolgokat, ez az ami taszító inkább, mint vonzó.
