Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1963-04-26
- 8 -Még egy ^ondiatot: ténylegesen ellentmondások jelentkeznek a mi köznevelési munkátokban, többek között az általánosság tétele a középiskolákban, ami azzal van összefüggésben, hogy az oktatási reformban minőségbe hivjuk fel az elvtársaink figyelmét. Ez azzal járna, hogy csökkentsük a létszámot, a túlterhelését a pedagógusoknak, a gyerekeknek, ugyanakkor ezzel párhuzamosan beszélünk az általánossá tételről, ami azt jelenti, hogy tovább kell növelni a gyerekek felvételét, tehát rosszabb munkakörülmények között, folytathatják a munkájukat. Tehát a kisebb rosszat jelentő feltételt kell választani. Az iskolák is azt vetik fel, hogy minőségre akarunk törekedni, viszont ehhez nincs meg a Megfelelő feltétel. Ez is szemléletbeli problémákat íet fel, amikkel meg’ kell nekünk küzdeni. Csak abban az esetben lehet életre nevelésről szó,ha érzik ezek a gyerekek, hogy bizonyos fokig szakmát szereznek. De itt nem látják az érteimé^ és akkor ez az eddigi célkitűzés ebben a kérdésben nem érvényesül. A másik a szülők hozzáállása ehhez a kérdéshez, hogy inkább technikumba akarják a gyerket adni. Ezért kellene feltétlenül sürgetni a szakközépiskolát, vagy esetleg a gimnáziumokban egy-két szakközépiskolai osztályt nyitnánk meg. Nem tudom erre milyen lehetőségek vannak. Mezei elvtárs; Itt a vitában majdnem minden probléma hangot kapott, jóval inkább az HKzfcz ország, mint a kerület problémái. Az 5+1-es rendszer kétségtelen ma az iskolareform megvalósításának legnagyobb problémája, azért, mert nincs egyértelmű, világos állásfoglalás a középiskola jelenlegi helyzetét, célját illetően. A minisztépiu# állásfoglalása, hogy félreértették az iskolák igazgatói, pedagógusok az 5+1-es oktatási forma célját, ez még jobban megzavarja a pedagógusokat. Véleményem szerint itt állást kellene feltétlenül foglalni abban, hogy a fizikai munkát meg akarjuk szerettetni, - vagy pedig bizonyos szakmai képzést akarunk adni a gyereknek. Véleményem szerint az 5+1-es oktatás helyes pedagógiáiig és politikailag is és ezt jobban kellene segíteni. Személyi ellátottság, anyagi ellátottság tekintetében váljanak az illető üzemek fennhatósága alá, s ugyanakkor biztosítsák, hogy az ifjúság emellett, ha rövidebb ideig is, de kerüljenek az üzembe, a termelő munka gyakorlatába, ahol közvetlen kapcsolatba kerülnek a munkásosztállyal. Ebből ne engedjünk. A hasznos, értelmes munkának hihetetlen nagy pedagógiai haszna van. S ezt mi el tudjuk érni, mind a tanműhelyekben, mind az üzemekben. Ennek biztosítását a PB támogatásával el tudjuk érni, s ha kimondja a PB, hogy ezen változtatni csak a PB jóváhagyásával lehet. Nagy a veszély és van arra tendencia, hogy térjünk vissza az intellektuális nevelésre és majd a szakközépiskola adja, - másodrendűén - a szakképzést. A korszerüsités és a túlterhelés, - ebben a pedagógusok kérdése. Ebben a kérdésben csak differenciált álláspontot lehet elfogadni. Az általános iskolákban nincs tanulói túlterhelés egyrészt, mert a psstagágusEksk módosításokat végrehajtották és a pedagógusok módszereiben itt következett be a legnagyobb változás. A gimnáziumokban a túlterhelés még fennáll, de tiltakozom az ellen, hogy ezt a pedagógusok adják. Tantervi módosítás igaz, nem történt, le kell adni a tananyagot, de kimarad két oldal, - de az összefüggéseket csak meg kell érteni a tanulóknak. Ilyen dolgot a tanár számára előirni nem lehet. Az érettségin azt követelik, hogy a tanulója összefüggésében világosan lássa az anyagot, másrészt, itt csak oldalak maradtak ki, nem pedig tananyagrészek. Nagyfokú túlterhelés van a technikumokban. Amikor azt mondjuk, hogy csökkentsék a tananyagot, azt mondják: nem veszitek észre, nem veszitek figyelembe azt a sokféle kísérletezést, amit ezen a téren a pedagógusok végeznek. A másik oldalról hangsúlyozni kell azt, hogy az irányitó szervek is vegyék ezt figyelembe. L-----------*--------—i
